A témahét első fontos fogalma a számomra, a sokat emlegetett digitális kompetencia fogalma. Az előző témahéten is előfordultak ez a kifejezés, de inkább az Európai Uniós digitális kompetencia mint kulcskompetencia meghatározásból levezetve. Így a digitális kompetencia fogalma: "a digitális kompetencia magában foglalja az információs társadalmi technológiák (IST) magabiztos és kritikus használatát a munka, a szabadidő és a kommunikáció terén. Ez az IKT terén meglévő alapvető készségeken alapul: számítógép használata információ visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje céljából, valamint a kommunikáció és az együttműködő hálózatokban való részvétel céljából az interneten keresztül." Azonban a fogalommeghatározás mellett az európai referenciakeret meghatározza a kompetenciához kapcsolódó ismeretek, készségeket és attitűdöket is, amelyek kitérnek a számítógép és internet mint eszköz használatának ismeretére, az információk feldolgozásához, menedzseléséhez szükséges készségekre és a média felelősségteljes használatához szüksége kritikus, megfontolt attitűdre. (Európai Referenciakeret)
Az előadás a kompetencia fogalmát egy kicsit más szemszögből, kevésbé a kognitív terület felől közelítette, inkább az attitűdökre és az értékekre hívta fel a figyelmet. Az attitűdök és az értékek nehéz területei a fejlesztésnek, hiszen, ahogyan az előadáson is elhangzott, nem fejleszthetőek közvetlenül (legalább is egy bizonyos életkor után már nem) és a változásuk időben is kiterjedt. Ezzel kapcsolatban még egy problémát látok: nem is mérhetőek az ezeken a területeken elért változások vagy fejlődések, nem lehet azt mérni, hogy mennyire lett egy tanuló hazaszeretőbb mint az oktatási folyamatba lépés előtt volt. Azt gondolom, hogy ez is közrejátszhat abban, hogy a kereszttantervi kompetenciaként meghatározott célok eltűnnek az oktatási folyamat során. Az oktatási folyamatban több szinten is meghatározzák azokat a keresztkompetenciákat és fejlesztésüket, amelyek nem egy-egy tantárgyhoz kötődnek és sokszor nevelési feladatokat jelentenek, attitűdbeli változást céloznak meg. Az oktatási folyamatban azonban az egyes tantárgyaknak szaktárgyi követelményei vannak, amelyek teljesítését mérni lehet és mérik is, így a sikeres és hatékony tanári munka mérföldköveit is jelentik azok az eredmények, amelyeket a tanulók elérnek. Az attitűdbeli változások azonban nem növelik látszólag a hatékonyságot, így nem is kapnak akkora hangsúlyt. A tanárok általában tudatában vannak a keresztkompetenciák fontosságának is, de a követelmények lebegnek a szemük előtt. A tanártovábbképzéseinken találkozunk ennek a jeleivel, például tudja valaki, hogy a tanuló együttműködési képességeit is fejleszteni kell, be is írja a tanóra célmeghatározásába, még a fejlesztendő képességek, kompetenciák között is szerepel, azonban a két oszloppal távolabb lévő módszerekben és munkaformákban már csak a tanári előadás és a frontális osztálymunka jelenik meg, hiszen haladni kell az anyaggal, le kell adni, különben nem tud a tanuló sikeres vizsgát tenni. A nem mérhető célokból nem lesznek követelmények, így a feszített tempójú oktatásból könnyen el tudnak tűnni. A digitális írástudáshoz tartozó attitűd és érték típusú célok is hasonlóan veszhetnek el. A tervezési dokumentumokban, a tantervekben, pedagógiai programokban, talán még az óratervekben is szerepelnek, de a megvalósulás jó esetben már csak az ismeret szintjén történik meg az informatika órákon.
A digitális kompetencia mint kereszttantervi kompetencia eltűnésének a másik oka az is lehet, hogy a tanárok két okból is feleslegesnek tarthatják. Az egyik, hogy a technika használata tűnhet feleslegesnek, öncélúnak, eddig is meg lehetett oldani a tanítást internet nélkül is és a számítógép- és internethozzáférés sok esetben csak az informatikatermekben lehetséges, így ez a két tényező el is dönti sok esetben a kérdést. A másik ok lehet szerintem, hogy Prensky digitális bennszülött meghatározása és a különböző cikkek, híradások nyomán sok tanár azt gondolhatja, hogy felesleges a digitális kompetencia fejlesztése, hiszen a tanulóik már születésüktől fogva rendelkeznek vele, többet tudnak mint ők, mi újat mutathatnának nekik ezen a területen.
Hogyan állnak a tanárok az IKT kompetenciával és a digitális kompetenciával?
A Suliháló.hu-n találhatóak a 2009-ben történt kutatás eredményei, amelyben 264 középiskola 2200 pedagógusát kérdezték meg arról, hogy a számítógépet mire és milyen gyakran használják:
- Órai felkészülés internetes adatgyűjtéssel: megkérdezettek közül 10-ből 9-en valamilyen rendszerességgel használja az internetet, 2/3-uk a felkészülés 20-40%-ban
- IKT óra közben: tízből heten, többségük prezentációk, képek, filmek bemutatására, 50%-uk információkeresésre, 25%-uk online tesztek kitöltésére
Talán meglepő, de a fiatalabb és a több mint 30 éve tanító tanárok számítógép- és internetfelhasználási szokásai között nem találtak kiugróan nagy különbséget. A tanárok 84% használ rendszeresen számítógépet, míg 2005-ben még csak 63% volt ez az arány.
Az előadásban elhangzottak szerint az ISTE által megfogalmazott tanári digitális kompetenciák a következők:
- a tanulók tanulásának és kreativitásának inspirálása és facilitálása
- tanulók tanulási tapasztalatának tervezése és fejlesztése, értékelés
- modellezik és mutatják a digitális korszak munka és tanulási folyamatait
- digitális állampolgárság és felelősség támogatása és modellezése-formálódó digitális kultúra megértése és ennek megfelelő magatartás
- legyenek részesei a szakmai fejlődésnek (LLL) iskolai és szakmai közösség támogatása, eszközök és források hatékony felhasználása
Végeznek-e a tanárok a felmérés eredményei alapján olyan tevékenységet, amelyben szükségük lehet a digitális tanári kompetenciákra? Az órai felkészülést a szakmai fejlődés és az eszközök és források hatékony felhasználása területtel lehet párhuzamba állítani, de a felmérés nem tért ki arra, hogy az internetes adatgyűjtés során megszerzett információk megosztása is megtörténik-e valamilyen formában az iskolai közösségben, így ezt az ötödik kompetenciaterületet nem fedi le teljes mértékig az eredmény. A kutatás másik kérdéscsoportja az IKT tanórai felhasználását vizsgálta, a prezentációk, képek, filmek bemutatása esetleg inspiráló, motiváló hatásnak el lehet fogadni (bár ezekben a tanulók passzivitásra kényszerülnek, így az inspiráló hatásuk valószínűleg elvész, ha utána nincs olyan tevékenység, amiben továbbléphetnek az inspirációik megvalósítása felé). Az internetes keresésben már több lehetőség van a facilitálásra és a kreativitás inspirálására, de ezt csak a megkérdezett tanárok fele alkalmazza. Az online tesztek alkalmazása pedig a tanulási tapasztalat támogatásának egyik eszköze lehet, ha tervszerűen és nem csak szummatív értékelésre alkalmazzák, de ezt csak a tanárok negyede alkalmazza.
Az eredmények elemzéséből három kompetenciaterület maradt ki, talán azért is mert ezek nehezebben vizsgálható területek és ezek már a tanárok személyes hozzáállásáról, példamutatásáról, modellek nyújtásáról is szólnak. Ahhoz, hogy hitelesen modell tudjanak adni a digitális korszak munka és tanulási folyamatairól, nekik is aktívan részt kell venniük ezekben a folyamatokban, nem elég, ha fontosnak tartja, csinálnia is kell. A digitális állampolgárság és felelősség támogatása és a szakmai fejlődés csak akkor valósulhat meg, ha a tanár önmaga is tesz azért, hogy digitális állampolgárrá váljon, adaptívan áll a változásokhoz, felfogja, megérti, hogy a digitális kultúra folyamatosan fejlődik és ehhez neki is folyamatosan meg kell újulnia, nyitottnak kell maradnia az új technológiák iránt. A ISTE tanári kompetenciák véleményem szerint nagyon kevéssé jelennek meg a tanárok oktatási gyakorlatában a kutatásban megfogalmazott eredmények alapján. A kutatási eredmények közzétételével kapcsolatos cikknek mégis nagyon pozitív a kicsengése, használnak a tanárok számítógépet, amit én is örömmel üdvözlök, mert ezek szerint az eszközhasználati tudásuk akár meg is lehet.
Két érdekes kutatásra is ráakadtam, amelyek a tanárok digitális kompetenciájának felmérésével, illetve az IKT használat hatásaival foglalkozik, annak érdekében, hogy a tudatos kompetenciafejlesztést megalapozzák mind a tanárképzésben mind pedig a továbbképzésben.
Az egyik ilyen az U-Teacher referenciakeret, amely nemzetközi sztenderdek és kutatási eredmények segítségével meghatározza, hogy melyek azok az IKT-kompetenciák, amelyekkel a tanároknak rendelkezniük kell. A referenciakeret meghatározása szerint a tanári IKT kompetenciák „az információs és kommunikációs technológiák – IKT – tanításban, tanulásban, nevelésben, tanulás- és iskolamenedzsmentben és kommunikációban való felhasználásával kapcsolatos képességek”. A referenciakeret a tanárképzésben, a továbbképzésekben adhat támpontot a tartalmak tervezésére, de az oktatási szakértőknek, maguknak a tanároknak is hasznos információforrást jelent. (Kárpáti Andrea – Hunya Márta: Kísérlet a tanárok IKT-kompetenciája közös európai referenciakeretének kialakítására – a U-Teacher Projekt I. és Kárpáti Andrea – Hunya Márta: Kísérlet a tanárok IKT-kompetenciája közös európai referenciakeretének kialakítására – a U-Teacher Projekt II.)
A másik egy magyar fejlesztésű online önértékelő és monitoring eszköz, amelyet az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet hozott létre eLEMÉR néven. Az eLEMÉR célja, hogy az iskolák felmérjék az intézményükben az IKT használat hatását a tanulókra, a tanulásra, az iskola fejlődésére. Az évenként ismétlődő mérések pedig a tudatos fejlesztés alapjait is szolgálják, de az eLEMÉR honlapján segédanyagokat, hasznos ötleteket, jó gyakorlatokat is kapnak az érdeklődők.