Az első blogbejegyzésemben a szóbeliség-írásbeliség témáját igyekszem elsőként körbejárni. A téma nem ismeretlen számomra, tavaly Tudományelmélet tantárgyból Nyíri Kristóf: Mobiltárs a szélessáv sodrában című tanulmányát dolgoztam fel.
Nyíri Kristóf a mobiltelefonokhoz kapcsolódóan írta ezt a tanulmányt, de úgy gondolom, hogy a két eszköz a peer to peer technológia megjelenése után már nem tartalmaz nagymértékű különbségeket, így sok megállapítása, véleménye az internetre is vonatkoztatható. Tavaly még szkeptikusabban olvastam, dolgoztam fel a tanulmányt (Nyíri Kristóf saját magát is techno-optimistaként aposztrofálja, így a szemléletmódja természetszerűen egyoldalú.), még a konnektív témahetek első fele után sem tudok teljes mértékben egyetérteni vele, de minimális mértékben elmozdult az álláspontom. A tavalyi feldolgozás során erősen elzárkóztam a multimodalitás üdvözítésétől, valószínűleg azért, mert nem vagyok sem auditív sem pedig viziuális típus, így számomra az írott szöveg a mérvadó, ugyanakkor a témahetek során egyre többször hallottam az előadásokban, hogy ki kellene használni az internet adta lehetőségeket és nem csak írott szöveget, hanem például podcasteket is érdemes lenne alkalmazni az információk, tartalmak megosztására. Egyrészt van aki számára más csatorna a hatékonyabb, illetve több csatorna együttes alkalmazása a leginkább eredményes, másrészt pedig személyesebbé tehető az információ, ha képpel, hanggal történik, mint például egy videochat alkalmazásban. (Ezzel kapcsolatban is szkeptikus vagyok, sokat használom a Skype-ot, van amikor videohívással, de számomra ez nem jelent túlzottan sok pluszt, nem lesz személyesebb a kommunikáció, ha egy webkamerán keresztül láthatom a beszélgetőpartnerem arcát is.)
Az előadás korszakolása szerint öt nagy korszakot különböztethetünk meg a kommunikációs csatornák megjelenése és elterjedése szerint:
- szóbeli kommunikáció szakasza: kevesen kommunikálnak kevesekkel a közösségen belül
- az írás megjelenése tehermentesíti az emlékezetet - az emberen kívüli tárolás időben folytonos és maradandóbb
- nyomtatás megjelenése: kevesek sokakkal tudnak kommunikálni, könnyebb a terjedés, ha van rá igény
- rádió és film megjelenése: folyamatosabbá és nagyobb terjedelművé válik a tartalomszolgáltatás
- internet megjelenése: hálózat, kapcsolatok, információ és tartalomszolgáltatás
A technika mint a nem-elidegenedett kommunikáció eszköze
A különböző csatornák különböző típusú információk közlését tették/teszik lehetővé, minél inkább alkalmas egy csatorna több típusú egyidejű információ átadására, annál inkább segíti a megértést és a megjegyzést, Nyíri Kristóf egy érdekes fogalmat is használ erre: nem-elidegenedett kommunikáció. A kutatásoknak van egy olyan irányzata, amely azt mondja, hogy az írásbeliség megjelenésével kezdődött meg az emberi kommunikáció elidegenedése. Az írásbeliség előtt a kommunikáció képpel, hanggal, sőt tapintással is történt, legrosszabb esetben is legalább láthatták a kommunikáló partnerek egymást, így a nem-verbális kommunikáció mint képi eszköz is jelentős jelentéstartalmat hordozott. Például gondoljunk arra, hogy a gyakorlati ismereteket nem csak elmondták egymásnak az emberek, hanem meg is mutatták. A kommunikáció így multimodális volt, több csatornán zajlott: szöveg, hang, látvány, tapintás. Az írásbeliség megjelenésével a multimodalitás fokozatosan háttérbe szorult és egy másfajta gondolkodásmód alakult ki. A fokozatosság valóban fokozatokból áll, például a kézzel írt kódexeket, iratokat hangosan olvasták fel az olvasni tudók, akkor is, amikor egyedül voltak, mert a hang segített a szövegek értelmezésében. A nyomtatás megjelenésekor a nyomtatott szövegek szabályosabbakká váltak, kialakultak a helyesírási, mondattani szabályok is, így a hangos olvasás már nem volt szükséges a szövegek értelmezéséhez. Az írás megjelenése (mint ahogyan az előadáson is elhangzott minden nagy váltás pánikot okoz) először kétségbe ejtette az embereket, úgy gondolták, hogy az embereknek így már felesleges lesz fejből tudniuk az ismereteket, hiszen az írott szöveg mint a biológiai memória kiterjesztése tárolni fog minden tudást, Platón néhány sora az írás eredetéről szép példa erre: „dicsekszel, hogy feltaláltad az emlékezés és a tudomány varázseszközét, “te ezermester Theuth”? Inkább panaszkodjál, mert feltaláltad a felejtés művészetét. Müllner András: Platón beteg volt)
Nyíri Kristóf szerint az elidegenedés az írott szöveg megjelenésével kezdődött „az írott szavak a beszélt nyelvre jellemző érzelmi felhangokat és hangsúlyokat csak részben közvetítik. Emiatt az írott szavak «sokkal könnyebben félreérthetők; a legtöbb embernek igenis sikerül a beszélt nyelvben üzenetét és énje egy részét kommunikálnia, miközben az írásos szövegek ... az író személyiségéből keveset közvetítenek.» Így idegenít el minket az írás önmagunktól és egymástól.” (J. C. Carotherstől idézi Nyíri Kristóf) A tartalom és a közeg elidegenedése az írásbeliség megjelenésével vett lendületet, az absztrakciók előtérbe kerültek az érzéki világ helyett, uralkodóvá vált a lineáris gondolkodás (könyvek sorról sorra vezetnek minket egy irányban), az írott szövegek az író személyiségét, érzelmeit csak részben közvetítik (hangsúly, felhangok) és végül a képektől való elidegenedés, ami főként a technológia okokkal magyarázható, hiszen a képek sokszorosítására alkalmas technológia, illetve a fényképezés csak a 19-20. században terjedt el. Az írásrendszerek létrejöttével a csatornák közötti spontán harmónia megszűnt, a szóbeli művelődés, tudásátadás elvesztette jelentőségét.
A nem-elidegenedett kommunikációban ezzel szemben „a tapintásos, vizuális, a hangzó, az írásos és más kommunikációs csatornák között egyfajta munkamegosztás áll fenn. A nem-elidegenedett kommunikáció ezen csatornák spontán harmóniáját előfeltételezi”. Ennek a spontán harmóniának a megteremtésére alkalmas Nyíri Kristóf szerint a mobiltelefon (hang, szöveg és képtovábbítási lehetőség akár egy időben), de ha továbbgondoljuk, akkor az internet a peer to peer és a web2-es technológiáknak köszönhetően ugyanezekkel a jellemzőkkel bír, így azt gondolom, hogy vonatkoztatható az internetes kommunikációra is, így Nyíri Kristóf azt az állítását is vonatkoztathatom az internetes kommunikációra, hogy „egyfajta visszatérést jelent ősi kommunikációs mintázatokhoz”.
Azonban Nyíri Kristóf és sok más „techno-optimista” szempontjai mellett megjelentek ezek kritikái is. Müllner András kifejezetten Nyíri Kristóf egy nyilatkozatára írt egy kritikai hangvételű cikket a Jelenkor című folyóiratba (Müllner András: Platón beteg volt. Inzert korunk techno-optimizmusának sorai közé*), amelyben sok szempont, vélemény mellett az írásbeliség negatív megítélését is támadja. Szerinte a hangzó beszéd is ugyanúgy félreérthető mint az írott szöveg, az előnye talán az, hogy a metakommunikációs jelek segítik a megértést, viszont az írott szövegben az átgondoltság, a szerkezet segítik ugyanezt. A könyvet, az írott szöveget nem temetném, nem lesz vége egyhamar a Gutenberg-galaxisnak (leaglábbis remélem).
Bármelyik irányzat, vélemény mellett érvelünk is, azt kell látnunk, hogy az interneten a szöveges elemeknek nagy a túlsúlya még (számomra szerencsére). A rádió és a televízió az a médium, ahol az audio és vizuális elemek dominálnak. Ha azonban technikailag bontom szét, akkor a három technológia összekapcsolódik, hiszen sokan néznek televíziót, hallgatnak rádiót interneten. A televízióban is egyre több a szöveges elem, nem arra gondolok, ami az előadáson elhangzott, hogy a milyen lenne, ha a TV Híradó szöveges lenne és olvasnunk kellene a híreket (egyébként a teletext szolgáltatással ez is megvalósult már), hanem a siketek és nagyothallók kedvéért feliratozott filmekre, híradóra egyéb műsorokra. Úgy gondolom, hogy minden médiumnak, csatornának meg van a saját maga jelentősége, mint ahogyan jobb a Híradót képpel és hanggal nézni és hallgatni vagy egy Youtube videót megnézni egy gyakorlati feladat megoldása előtt (például hogyan készítsünk rántást – ha ezt olvasom a szakácskönyvben, nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, de ha megnézek egy Youtube videót róla, akkor már valószínűbb, hogy eltalálom például a megfelelő színt), de ha például egy blogbejegyzést készítek az írásbeliség-szóbeliség viszonyáról, akkor szívesebben olvasok róla akár hosszabb tanulmányokat is, mint meghallgassak egy előadást.
A technika elidegenít vagy közelebb hoz minket egymáshoz?
Az előadáson elhangzott az is, hogy a technika a semmi helyett még mindig egy lehetőség arra, hogy kapcsolatot tartsunk ismerőseinkkel, információt osszunk meg vagy akár tanuljunk. A semmi azt jelenti, hogy ha nem vagyunk egy térben és időben jelen a kommunikációs partnerünkkel, akkor a technika nélkül nem jöhet létre a kommunikáció, így a technika a semminél egy lehetőséggel több. Ebből a szempontból nem értelmezhető az az állítás, hogy a technika elidegenít, hiszen éppen a kapcsolattartásra ad egy újabb lehetőséget. A kommunikáció a közösségek, csoportok összetartó erejét adja. Ha ebből a szempontból vizsgálom, akkor az internet (illetve minden olyan technikai eszköz, amely képes a térben eltérő helyen lévők közötti kommunikációs kapcsolatot megvalósítani, például mobiltelefon is) közösségformáló, közösségösszetartó eszköz. Ehhez a ponthoz újra idézném Pléh Csaba a Mindentudás Egyetemén tartott előadásából egy részletet: „E kommunikáció nélkül nem tud létrejönni a tagok közötti kooperáció, nem tudnak kialakulni a csoportra jellemző normák és nem tudnak kialakulni a működéshez elengedhetetlenül szükséges bizalmi és elismertségi viszonyok sem." (Pléh Csaba: A kapcsolat filozófiája)
Ha megnézzük a Csepeli György – Prazsák Gergő kutatás eredményei közül az internettel kapcsolatos viselkedésváltozásokat, akkor a negatívumokat tartalmazó állítások, például kevesebbet beszélgetek a családtagjaimmal, mint azelőtt, ritkábban találkozom a barátaimmal – a válaszadóknak csak mintegy 12-15%-a jelölte meg. Az alacsony arányszám úgy gondolom, hogy szintén azt támasztja alá, hogy az internet nem idegenít el, nem személyteleníti el a kapcsolatokat. Sőt, a technika ebből a szempontból egyenesen üdvözítő hatású lehet, hiszen például a csoporttársaimmal, sőt eddig idegen hallgatókkal is remekül tudok együttműködni, egymástól tanulni, anélkül, hogy nap mint nap találkoznánk és egy időben és térben kommunikálnánk. Hogy visszatérjek az írásbeliség és szóbeliség kérdéskörére, a kommunikációnk írásalapú, de remekül működik, így a multimodalitás nem feltétele a személyességnek, de természetesen jó kiegészítője lehetne.
