weszelyorsolya

A Virtuális távoktatás kurzus tavaszi feladataként került meghatározásra a páros munka. Az ELTE PPK virtuális kampuszán az 530-as osztályteremben elhelyezésre kerültek a ‘hangos dobozok’ amelyekből lehetőség, kedv, szimpátia, ismeret és egyéb szempontok szerint válogathattunk. A lényeg, hogy párosan hallgassuk meg és párosan készüljön el az írásmű. Instrukciók szerint, mindkettőnk blogjában (Tünde blogbejegyzése) jelenítsük meg és készüljön közös dokumentumban is.

A párban történő meghallgatás is elég speciális helyzet, mivel több párnak is akkor volt találkozója az osztályteremben amikor nekünk, és az ‘áthallások’ a tananyagban többeket zavartak. Így mi is állandóan résen álltunk, hogy mikor üres a terem, … így jobb híján hajnalban talákozott a mi párosunk: Orsi + Tünde.

A következő témakörökből lehetett választani:

1. oktatási módszerek
2. tervezés
3. felhasználói sajátosságok
4. differenciálás
5. értékelés

Többször visszatértünk a virtuális osztályterembe, minden tananyagot meghallgattuk, majd döntöttünk. Nem a matematikai differenciál számítás bonyolult képleteinek segítségül hívásával, hanem az oktatás - tanulás szakmai szempontok figyelembevételével választottuk ki a legnehezebbet, amire majd senki nem gondol … tévedtünk, eddigi munkák túlnyomó többségében erről szól.

A hanganyag többszöri meghallgatása során már egészen jól kezelhetővé vált az is, hogy a mellettünk “hallgató” párok által lejátszott tananyagot a blokkolással, a saját magunk számára ‘hallhatatlanná’ lehetett tenni egyetlen kattintással. Nos, most megosztanánk veletek a ‘kiválasztottat’:

4-es HANGANYAG

"Differenciált tanulásszervezés, differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv: A differenciálás, mint a tanulók közötti különbségek figyelembevétele a taneszközök esetén elsősorban abban szokott kimerülni, hogy a kiváló technika lehetőséget ad a tanulók számára, hogy valamely tanulási feladatok egyéni időütemezéssel, egyéni időbeosztás szerint végezzenek el. A taneszközről való gondolkodásban ez a szempont a domináns, ez uralja az átlagos felhasználók szemléletét is. A taneszköz nagyon fontos funkciójáról van szó, számos szép példát láthatunk arra, amikor ez a pedagógiai feladat teljesül.

A differenciálás szemléletmódja ennél  azonban egy kicsit tágabban értelmezhető. Nem minden eszköz vállalja fel, de nem számít ritka megoldásnak az sem hogy ugyanabban a témában, ugyanazon tanulói csoporton belül egyszerre több módszertani megoldással, több munkaformában is bevethető.

Gyakori példa, hogy pedagógusok a gyakorlás során igyekeznek a különböző teljesítményre képes tanulók egyéni igényeit figyelembe venni, ez a legtöbbször több vagy kevesebb feladat kijelölésével próbálják meg elérni, ami nem felel meg a differenciált tanulásszervezési feladat elvének, csak látszat megoldást jelenti.

A tanulók közötti különbségek figyelembevételének csak ritkán van szerepe a feladatok mennyiségének, sokkal fontosabb, hogy a különböző tanulók nem több vagy kevesebb , hanem más jellegű feladatot kapjanak. Ennek a didaktikai feladatnak megoldására a taneszközök alkalmazására ideálisnak látszik amennyiben felvállalják ezt a feladatot. A taneszközök a tanulók közötti eltérő tanulásszervezési stratégiák kivitelezésében hatalmas jelentőséggel bírhatnak, ha erre a tervezők és  fejlesztők is időben gondolnak. Egy taneszköz akkor biztosítja a differenciált tanulásszervezést, hogy ha diagnosztikai eszközökkel segíti felismerni a tanulók közötti különbséget vagy méginkább segíti a pedagógust annak kiválasztásában hogy a tanuló milyen információkat, milyen feladatokat kapjon, összességében milyen tanulási útvonalakat jelöljön ki számára a pedagógus.

A tanulásszervezésben  megjelenő feladatok differenciálás alapelvének érvényesítése nem a taneszközök, hanem a pedagógus feladata, de a megfelelő taneszköz bekapcsolódhat ennek a feladatnak a megoldásába akár azzal is, hogy konkrét alternatívákat kínál saját keretrendszerében, vagy módszertani segédletekben. A tanulók egyéni sajátosságainak felismerése az egyének közötti különbség elemi ismeretére épülő differenciálás félreértésre adhat okot, hogy ha kizárólag egyének eltérő bánásmódjában nyílvánul meg. A differenciált  tanulásszervezést segítő taneszköz akár egyidőben egyszerre biztosítja a egy csoporton belül a különbőző tanulásszervezési megoldások vagy eltérő módszerek alkalmazását pl. az osztálytermi környezetben ugyanazon taneszközzel egyszerre dolgoznak csoportban vagy párokban, esetleg egyéni fejlesztői feladatokat megoldva.”

Az elhangzottak alapján úgy vélekedtünk, szükséges a pedagógiai értékelés feladatának és fontosságának a kiemelése, valamint a differenciálás fogalmi meghatározása, elhatároztuk, hogy mindenképpen ebből a két szempontból induljunk ki a bejegyzésünk kifejtéséhez.

A differenciálás mint taneszköz értékelési alapelv

A taneszközök pedagógiai értékelésének a feladata, hogy megállapítsa, hogy a taneszköz alkalmas-e a kitűzött oktatási-nevelési célok élérésére. A taneszközök nem lehetnek öncélúak, a tanulási-tanítási folyamat támogatására kell alkalmasnak lenniük, azt kell hatékonyabbá tenniük. Ennek figyelembe vétele már a tervezéskor is fontos szempont, már ekkor pedagógiai szempontokból kell végiggondolni a taneszköz funkcionalitását, felhasználását és a tanítási-tanulási folyamatra gyakorolt hatását. A taneszközök alkalmazása általában tág keretek között történik, különböző tanulási sajátosságokkal rendelkező tanulók és pedagógusok, andragógusok különböző módszertani környezetbe ágyazottan fogják használni. (Pedagógiai értékelőlaphoz mintaként az Országos Köznevelési Tanács Digitális Tananyag Minősítő Bizottsága Pedagógiai-didaktikai értékelőlap-ját lehet megtekinteni. Az Excel táblázat nem csak a pedagógiai, hanem technológiai és tudományos szempontokat is tartalmaz, amelyek segítségével a szakértő felmérheti, hogy egy digitális taneszköz megfelel-e a digitális tananyaggal szemben támasztott követelményeknek.)  A pedagógiai értékelés során a tanulási-tanítási folyamat hatékonyságát az öt alapelv teljesülésének a vizsgálatával lehet felmérni. Az öt alapelv egyike: a differenciálás.

A differenciálás fogalmára a legkifejezőbbnek az On-Line pedagógiai Lexikon meghatározását találtuk:

A differenciálás fogalma a pedagógiában: „a gyerekek, ifjak egyéni sajátosságaira tekintettel levő fejlesztés lehetőségeinek és feltételeinek biztosítása az oktatás által.” (M. Nádasi Mária, 2008.)  De, M. Nádasi (2006.) ezt úgy is megfogalmazta, hogy “ami a tanulók közötti egyéni eltéréseket illeti, a pedagógus feladata, hogy azokhoz minél jobban alkalmazkodjon a feladatok megválasztásánál; ezt nevezzük a pedagógiában differenciálásnak”.

A testre szabás és a felhasználók közötti differenciálás fokozatai

Differenciálás feladatokkal

A digitális taneszközök (tananyagok) differenciálási potenciálja alapvetően az eltérő haladási ütemet, időütemezést tartalmaz, illetve a differenciálás gyakran kimerül abban, hogy az eltérő tanulási sajátosságokkal rendelkező tanulók („jobbak” és „gyengébbek”) eltérő számú feladatot kapnak, azonban a taneszköznek arra kell alkalmasnak lennie, hogy a tanuló sajátosságaihoz alkalmazkodó más típusú feladatokat, tevékenységeket is tartalmazzanak, esetleg ajánljanak fel a tanuló számára az a tanulótól érkező inputoknak megfelelően. (Knausz, 2001.)


Differenciálás a tanulásszervezésben

A differenciálás „a tanítási-tanulási folyamatnak az egyes tanulók sajátosságaira, az egyéni különbségek az oktatásban tekintettel levő megszervezése. A differenciálás az oktatási folyamatban azt jelenti, hogy az együtt tanuló gyerekek eltérő tanulási utakat járnak be vagy a pedagógus elgondolása alapján, vagy a tanuló irányulása, késztetettsége eredményeképpen, vagy e két megoldás kombinációjának következtében.” (M. Nádasi Mária, 2008.)   

A differenciálásnak Knausz Imre szerint három típusa van: az egyik az érdeklődés szerinti vagy  tartalmi differenciálás, amelyben a tanulók a saját személyes érdeklődési körüknek megfelelő tartalmat sajátítják el, dolgozzák ki, mélyednek el benne. A második a különböző tanulási utak alapján történő differenciálás, minden egyén más módon, módszerrel sajátítja el a leghatékonyabban a tartalmat. A harmadik pedig a követelmények differenciálása, amely általában a tanulók között fennálló teljesítménybeli, tudásbeli különbségeket tovább növeli. (Knausz, 2001.)  

Differenciálás taneszközökkel

Az egyéni tanulói sajátosságok figyelembe vétele megjelenhet a tanítási-tanulási folyamat céljában, tartalmában, időtartamában és a konkrét feladatokban is. A differenciálás a pedagógus, andragógus feladata, de a taneszközök segítséget, további lehetőségeket adhatnak ebben a folyamatban. A taneszköz értékelésénél több szempontot is figyelembe lehet venni:

• az egyik, hogy a taneszköz, keretrendszer konkrét, alternatív tanulási útvonalakat tartalmaz-e (adaptivitás),
• a másik, hogy a taneszköz tartalmaz-e módszertani segédletet a pedagógus, andragógus számára,
• a harmadik, hogy a taneszköz alkalmas-e különböző munkaformák és módszerek alkalmazására.

A differenciálás alapfeltétele az egyéni különbségek felismerése, a tanulók tanulási sajátosságainak, előismereteinek, motivációjának a diagnosztikai felismerése. A jól megtervezett taneszköz a diagnosztikus felmérésben is segítséget ad az andragógusnak, pedagógusnak, illetve a felmérés eredményeként ajánlhatja fel a tanuló számára legoptimálisabb tanulási útvonalat. A differenciálás lényeges eleme az értékelés azon módja, hogy a tanulók fejlő­dését mindig önmagukhoz viszonyítják, és az értékelésnél ez kerül figyelembe vételre.

A mai korban a digitális taneszközök, a diagnosztikai eszközök által a tanulók interakcióit és inputjait mérik és értékelik, így az egyéni különbségek is azonosíthatók, kategorizálhatók; vagyis az egyéni sajátosságok differenciálhatók. Ezek alapján kerül felajánljásra a tanuló továbbhaladásához szükséges  információ, valamint a tanulási tartalmak és a további interakciós lehetőségek (hypertext design). Csakhogy, erre a taneszközök kis része alkalmas! Így a digitális taneszközök tekintetében sem nélkülözi a pedagógus, andragógus (tutor) differenciáló tevékenységét, azonban segítséget nyújthat a számukra a diagnosztikus értékelés eredményeinek a közlésével, előre meghatározott tanulási útvonalak beépítésével, illetve módszertani segédletekkel (learning support design).

A konstruktivizmusból következő pedagógiai alapelvek között is hangsúlyosan jelenik meg a differenciálás. Miszerint: “A tanulók megelőző tudása a legritkább esetben egyforma. Az iskolai tanulócsoportok különböző mértékben heterogének, de a leghomogénabb tanulócsoport is különböző egyénekből áll. Az mindenestre tény, hogy ha a tanítás hídépítés, akkor nem egy híd, hanem hídrendszerek kiépítéséről van szó, hiszen a különböző tanulók elméje felé különböző hidak vezetnek. A differenciálás azt jelenti, hogy a tanítás során nem ugyanazt az egyenkosztot osztjuk ki mindenkinek, hanem lehetőség szerint mindenkinek azt nyújtjuk, amire a fejődéshez szüksége van.”  (Knausz, 2001.)  

Az élethosszig tartó tanulás általánossá válása természetszerűen átalakította az információs társadalmak tudásátadó mechanizmusait is. Az egyre inkább előtérbe kerülő digitális oktatás és oktatási-tanulási rendszereinek alapelvei: a képességfejlesztés, az alapvető kompetenciáknak, illetve az informálódni tudás képességének kialakítása. Egyre gyakoribb, hogy eltérő korosztály, több generáció tagja kerül egy-egy tanulócsoportba. Egyre jellemzőbb annak a kényszerű felismerése, hogy a későbbi generációk számára a tanulmányok során a felhalmozott ismereteknek csak töredékei alkalmazható, illetve hasznosul. Az élethosszig tartó tanulási folyamatban egyre nagyobb szerepet kap a differenciálás. Így, visszatérve arra, hogy miért is választottuk ilyen nagy számban ezt a témát; az lehet a magyarázata, hogy a kurzus feléhez érve felmértük ennek a jelentőségét! Tapasztaltuk azt is, hogy a kor és a digitális kompetenciák nem törvényszerűen jelenítik meg az ‘elvárt képességeket’, ezáltal a felnőttképzés az,  ahol a tanulás hatékonysága érdekében a differenciálás elengedhetetlenül fontos!


Jó tanácsok andragógusoknak

1. A differenciálás nem azonosítható a szelekcióval!
2. A differenciálás alapfeltétele az egyéni tanulói sajátosságok megismerése! 
3. A digitális taneszközök diagnosztikus mérési eredményeit használjuk fel a tanulói sajátosságok, például előismeret megismeréséhez!
4. Ugyanazt a taneszközt több munkaformában, módszerrel is lehet alkalmazni (akár egy tanulói csoporton belül), a módszer és munkaforma is igazodjon a tanulói sajátosságokhoz!
5. Szélesítsük módszertani eszköztárunkat, akkor adunk mindenkinek egyenlő esélyt, ha többféle módszert, munkaformát is alkalmazunk, váltogatjuk ezeket!
6. A taneszközök módszertani útmutatójában nézzünk utána a fejlesztők differenciálási javaslatainak (jó gyakorlatok)!
7. A digitális taneszköz által javasolt tanulási útvonalakat ismerjük meg és irányítsuk a tanulókat ezek bejárására egyéni sajátosságaik alapján! Ha nincs kijelölt bejárási útvonal egy digitális tananyagban, akkor a tanulóink ismeretében jelöljünk ki saját magunk néhány jellemző alternatívát!
8. Készítsünk differenciált tanulási útmutatót (amennyiben a taneszköz nem tartalmaz ilyet)!
9. Minden egyén más módon, módszerrel sajátítja el a leghatékonyabban a tartalmat, vegyük figyelembe például az eltérő tanulási stílusokat is!
10. Hagyjunk teret a tanulók egyéni érdeklődésén alapuló tartalom kiválasztásának!
11. Alkalmazzunk csoportmunkát, ahol minden tanuló azt a részfeladatot választhatja, amelyik számára a legmegfelelőbb és leghatékonyabb!
12. Hagyjunk időt az eltérő tanulási ütemű tanulóknak is a tartalom feldolgozására, a feladatok megoldására!
13.  Ne a megoldandó feladatok számával differenciáljunk, hanem az egyéni sajátosságokhoz alkalmazkodó feladatokkal!

13+1 A digitális taneszközök csak segítenek, eszközöket adnak a kezünkbe, de a differenciálás a pedagógus/andragógus feladata!

Orsi & Tünde


Felhasznált irodalom:

Hatékony tanulás
Knausz Imre: A tanítás mestersége
Általános bevezető - digitális pedagógia

Az első blogbejegyzésemben a szóbeliség-írásbeliség témáját igyekszem elsőként körbejárni. A téma nem ismeretlen számomra, tavaly Tudományelmélet tantárgyból Nyíri Kristóf: Mobiltárs a szélessáv sodrában című tanulmányát dolgoztam fel.

Nyíri Kristóf a mobiltelefonokhoz kapcsolódóan írta ezt a tanulmányt, de úgy gondolom, hogy a két eszköz a peer to peer technológia megjelenése után már nem tartalmaz nagymértékű különbségeket, így sok megállapítása, véleménye az internetre is vonatkoztatható. Tavaly még szkeptikusabban olvastam, dolgoztam fel a tanulmányt (Nyíri Kristóf saját magát is techno-optimistaként aposztrofálja, így a szemléletmódja természetszerűen egyoldalú.), még a konnektív témahetek első fele után sem tudok teljes mértékben egyetérteni vele, de minimális mértékben elmozdult az álláspontom. A tavalyi feldolgozás során erősen elzárkóztam a multimodalitás üdvözítésétől, valószínűleg azért, mert nem vagyok sem auditív sem pedig viziuális típus, így számomra az írott szöveg a mérvadó, ugyanakkor a témahetek során egyre többször hallottam az előadásokban, hogy ki kellene használni az internet adta lehetőségeket és nem csak írott szöveget, hanem például podcasteket is érdemes lenne alkalmazni az információk, tartalmak megosztására. Egyrészt van aki számára más csatorna a hatékonyabb, illetve több csatorna együttes alkalmazása a leginkább eredményes, másrészt pedig személyesebbé tehető az információ, ha képpel, hanggal történik, mint például egy videochat alkalmazásban. (Ezzel kapcsolatban is szkeptikus vagyok, sokat használom a Skype-ot, van amikor videohívással, de számomra ez nem jelent túlzottan sok pluszt, nem lesz személyesebb a kommunikáció, ha egy webkamerán keresztül láthatom a beszélgetőpartnerem arcát is.)

Az előadás korszakolása szerint öt nagy korszakot különböztethetünk meg a kommunikációs csatornák megjelenése és elterjedése szerint:

1. szóbeli kommunikáció szakasza: kevesen kommunikálnak kevesekkel a közösségen belül
2. az írás megjelenése tehermentesíti az emlékezetet - az emberen kívüli tárolás időben folytonos és maradandóbb
3. nyomtatás megjelenése: kevesek sokakkal tudnak kommunikálni, könnyebb a terjedés, ha van rá igény
4. rádió és film megjelenése: folyamatosabbá és nagyobb terjedelművé válik a tartalomszolgáltatás
5. internet megjelenése: hálózat, kapcsolatok, információ és tartalomszolgáltatás

A technika mint a nem-elidegenedett kommunikáció eszköze

A különböző csatornák különböző típusú információk közlését tették/teszik lehetővé, minél inkább alkalmas egy csatorna több típusú egyidejű információ átadására, annál inkább segíti a megértést és a megjegyzést, Nyíri Kristóf egy érdekes fogalmat is használ erre: nem-elidegenedett kommunikáció. A kutatásoknak van egy olyan irányzata, amely azt mondja, hogy az írásbeliség megjelenésével kezdődött meg az emberi kommunikáció elidegenedése. Az írásbeliség előtt a kommunikáció képpel, hanggal, sőt tapintással is történt, legrosszabb esetben is legalább láthatták a kommunikáló partnerek egymást, így a nem-verbális kommunikáció mint képi eszköz is jelentős jelentéstartalmat hordozott. Például gondoljunk arra, hogy a gyakorlati ismereteket nem csak elmondták egymásnak az emberek, hanem meg is mutatták. A kommunikáció így multimodális volt, több csatornán zajlott: szöveg, hang, látvány, tapintás. Az írásbeliség megjelenésével a multimodalitás fokozatosan háttérbe szorult és egy másfajta gondolkodásmód alakult ki. A fokozatosság valóban fokozatokból áll, például a kézzel írt kódexeket, iratokat hangosan olvasták fel az olvasni tudók, akkor is, amikor egyedül voltak, mert a hang segített a szövegek értelmezésében. A nyomtatás megjelenésekor a nyomtatott szövegek szabályosabbakká váltak, kialakultak a helyesírási, mondattani szabályok is, így a hangos olvasás már nem volt szükséges a szövegek értelmezéséhez. Az írás megjelenése (mint ahogyan az előadáson is elhangzott minden nagy váltás pánikot okoz) először kétségbe ejtette az embereket, úgy gondolták, hogy az embereknek így már felesleges lesz fejből tudniuk az ismereteket, hiszen az írott szöveg mint a biológiai memória kiterjesztése tárolni fog minden tudást, Platón néhány sora az írás eredetéről szép példa erre: „dicsekszel, hogy feltaláltad az emlékezés és a tudomány varázseszközét, “te ezermester Theuth”? Inkább panaszkodjál, mert feltaláltad a felejtés művészetét. Müllner András: Platón beteg volt)

Nyíri Kristóf szerint az elidegenedés az írott szöveg megjelenésével kezdődött „az írott szavak a beszélt nyelvre jellemző érzelmi felhangokat és hangsúlyokat csak részben közvetítik. Emiatt az írott szavak «sokkal könnyebben félreérthetők; a legtöbb embernek igenis sikerül a beszélt nyelvben üzenetét és énje egy részét kommunikálnia, miközben az írásos szövegek ... az író személyiségéből keveset közvetítenek.» Így idegenít el minket az írás önmagunktól és egymástól.” (J. C. Carotherstől idézi Nyíri Kristóf) A tartalom és a közeg elidegenedése az írásbeliség megjelenésével vett lendületet, az absztrakciók előtérbe kerültek az érzéki világ helyett, uralkodóvá vált a lineáris gondolkodás (könyvek sorról sorra vezetnek minket egy irányban), az írott szövegek az író személyiségét, érzelmeit csak részben közvetítik (hangsúly, felhangok) és végül a képektől való elidegenedés, ami főként a technológia okokkal magyarázható, hiszen a képek sokszorosítására alkalmas technológia, illetve a fényképezés csak a 19-20. században terjedt el. Az írásrendszerek létrejöttével a csatornák közötti spontán harmónia megszűnt, a szóbeli művelődés, tudásátadás elvesztette jelentőségét.

A nem-elidegenedett kommunikációban ezzel szemben „a tapintásos, vizuális, a hangzó, az írásos és más kommunikációs csatornák között egyfajta munkamegosztás áll fenn. A nem-elidegenedett kommunikáció ezen csatornák spontán harmóniáját előfeltételezi”. Ennek a spontán harmóniának a megteremtésére alkalmas Nyíri Kristóf szerint a mobiltelefon (hang, szöveg és képtovábbítási lehetőség akár egy időben), de ha továbbgondoljuk, akkor az internet a peer to peer és a web2-es technológiáknak köszönhetően ugyanezekkel a jellemzőkkel bír, így azt gondolom, hogy vonatkoztatható az internetes kommunikációra is, így Nyíri Kristóf azt az állítását is vonatkoztathatom az internetes kommunikációra, hogy „egyfajta visszatérést jelent ősi kommunikációs  mintázatokhoz”.

Azonban Nyíri Kristóf és sok más „techno-optimista” szempontjai mellett megjelentek ezek kritikái is. Müllner András kifejezetten Nyíri Kristóf egy nyilatkozatára írt egy kritikai hangvételű cikket a Jelenkor című folyóiratba (Müllner András: Platón beteg volt. Inzert korunk techno-optimizmusának sorai közé*), amelyben sok szempont, vélemény mellett az írásbeliség negatív megítélését is támadja. Szerinte a hangzó beszéd is ugyanúgy félreérthető mint az írott szöveg, az előnye talán az, hogy a metakommunikációs jelek segítik a megértést, viszont az írott szövegben az átgondoltság, a szerkezet segítik ugyanezt. A könyvet, az írott szöveget nem temetném, nem lesz vége egyhamar a Gutenberg-galaxisnak (leaglábbis remélem).

Bármelyik irányzat, vélemény mellett érvelünk is, azt kell látnunk, hogy az interneten a szöveges elemeknek nagy a túlsúlya még (számomra szerencsére). A rádió és a televízió az a médium, ahol az audio és vizuális elemek dominálnak. Ha azonban technikailag bontom szét, akkor a három technológia összekapcsolódik, hiszen sokan néznek televíziót, hallgatnak rádiót interneten. A televízióban is egyre több a szöveges elem, nem arra gondolok, ami az előadáson elhangzott, hogy a milyen lenne, ha a TV Híradó szöveges lenne és olvasnunk kellene a híreket (egyébként a teletext szolgáltatással ez is megvalósult már), hanem a siketek és nagyothallók kedvéért feliratozott filmekre, híradóra egyéb műsorokra. Úgy gondolom, hogy minden médiumnak, csatornának meg van a saját maga jelentősége, mint ahogyan jobb a Híradót képpel és hanggal nézni és hallgatni vagy egy Youtube videót megnézni egy gyakorlati feladat megoldása előtt (például hogyan készítsünk rántást – ha ezt olvasom a szakácskönyvben, nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, de ha megnézek egy Youtube videót róla, akkor már valószínűbb, hogy eltalálom például a megfelelő színt), de ha például egy blogbejegyzést készítek az írásbeliség-szóbeliség viszonyáról, akkor szívesebben olvasok róla akár hosszabb tanulmányokat is, mint meghallgassak egy előadást.

A technika elidegenít vagy közelebb hoz minket egymáshoz?

Az előadáson elhangzott az is, hogy a technika a semmi helyett még mindig egy lehetőség arra, hogy kapcsolatot tartsunk ismerőseinkkel, információt osszunk meg vagy akár tanuljunk. A semmi azt jelenti, hogy ha nem vagyunk egy térben és időben jelen a kommunikációs partnerünkkel, akkor a technika nélkül nem jöhet létre a kommunikáció, így a technika a semminél egy lehetőséggel több. Ebből a szempontból nem értelmezhető az az állítás, hogy a technika elidegenít, hiszen éppen a kapcsolattartásra ad egy újabb lehetőséget. A kommunikáció a közösségek, csoportok összetartó erejét adja. Ha ebből a szempontból vizsgálom, akkor az internet (illetve minden olyan technikai eszköz, amely képes a térben eltérő helyen lévők közötti kommunikációs kapcsolatot megvalósítani, például mobiltelefon is) közösségformáló, közösségösszetartó eszköz. Ehhez a ponthoz újra idézném Pléh Csaba a Mindentudás Egyetemén tartott előadásából egy részletet: „E kommunikáció nélkül nem tud létrejönni a tagok közötti kooperáció, nem tudnak kialakulni a csoportra jellemző normák és nem tudnak kialakulni a működéshez elengedhetetlenül szükséges bizalmi és elismertségi viszonyok sem." (Pléh Csaba: A kapcsolat filozófiája)

Ha megnézzük a Csepeli György – Prazsák Gergő kutatás eredményei közül az internettel kapcsolatos viselkedésváltozásokat, akkor a negatívumokat tartalmazó állítások, például kevesebbet beszélgetek a családtagjaimmal, mint azelőtt, ritkábban találkozom a barátaimmal – a válaszadóknak csak mintegy 12-15%-a jelölte meg. Az alacsony arányszám úgy gondolom, hogy szintén azt támasztja alá, hogy az internet nem idegenít el, nem személyteleníti el a kapcsolatokat. Sőt, a technika ebből a szempontból egyenesen üdvözítő hatású lehet, hiszen például a csoporttársaimmal, sőt eddig idegen hallgatókkal is remekül tudok együttműködni, egymástól tanulni, anélkül, hogy nap mint nap találkoznánk és egy időben és térben kommunikálnánk. Hogy visszatérjek az írásbeliség és szóbeliség kérdéskörére, a kommunikációnk írásalapú, de remekül működik, így a multimodalitás nem feltétele a személyességnek, de természetesen jó kiegészítője lehetne.