Fényképezek vagy megélem az eseményeket kérdés nálam már régen eldőlt: megélem. Jó tíz éve vettem egy kis miniDV kamerát, hogy mindent megörökíthessek és nem csak állóképen. Egy ideig küszködtem az érzéssel, hogy kimaradok mindenből, ha csak a kamera objektívén keresztül nézem az eseményeket, és végül győzött a megélés utáni vágy és sutba dobtam (a tokjába) a kamerát. Azonban az online jelenlét és az offline élet dilemmája nem ilyen egyszerű a számomra, online is lehet megélni az élet egyes területeit, a dilemma az esetemben maximum az arányokról szól, sem az online sem az offline nem helyettesítik jelenleg egymást.
Az előadáson több olyan eszközről is szó volt, ami nem hiányozhat a digitális tolltartónkból, mert ezekkel az eszközökkel épül a digitális kultúra. A mondat természetesen nem azt jelenti, hogy mindegyik eszközt azonos intenzitással kell használnunk, hanem azt, hogy tudjunk róla, léteznek ezek az eszközök. (Azt gondolom, hogy a digitális kultúra viszont csak akkor épülhet ezekkel az eszközökkel, ha nem csak tudunk róluk, hanem aktívan használjuk is ezeket.) Az előadás utolsó kérdésére: van-e értelme, megéri-e ekkora eszközrendszert módosítani, én abban látom a választ, hogy az eszközök használata nem cél, hanem ezek olyan eszközök, amelyekkel kielégíthetjük valamilyen szükségletünket. Csak akkor fogom használni ezeket, ha szükségem lesz rájuk. Miért lehet szükségem egy-egy eszközre? Például mert a munkahelyi, az egyetemi, családi feladatok igénylik, vagy ezekben szeretnék valamilyen újdonságot, valamilyen izgalmas dolgot kipróbálni (én például tavaly a prezi.com-ot egy hallgatói kiselőadásra), vagy azért mert a barátaim, ismerőseim használják vagy jelen vannak, vagy valaki ajánlotta, vagy mert egyszerűen felkeltette az érdeklődésemet, de a sort lehetne folytatni. Az egyes eszközök használata multiplikáló hatású, én használom vagy jelen vagyok, lehet, hogy ezért a barátaim vagy a munkatársaim is elkezdik használni - épül a digitális kultúra. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor azért kezdek el valamit használni, mert abból profitálok. A profit lehet akár érzelmi-erkölcsi – „találkozom” a barátaimmal, átélem a felfedezés örömét, meg tudok oldani egy problémát, az újítással járó megbecsülés – de lehet akár anyagi is, például egy jó állásajánlat.
Az előadáson visszatérő kérdésként vagy szempontként érzékeltem, hogy mennyire van hatása az online eszköznek, alkalmazásnak az offline életre. Erről két személyes példa jutott elsőként az eszembe, egy német barátommal még az ICQ-n (talán kevesen emlékeznek rá, a Skype-hoz tudnám hasonlítani) ismerkedtünk meg és annyira jókat „beszélgettünk”, hogy sort kerítettünk egy térben és időben is szinkron találkozóra, azóta is online tartjuk a kapcsolatot. Vagy egy másik példa, a Travian hálózati játékban részt vevő barátaim havonta jártak találkozókra, ahol a többi játékossal személyesen is összebarátkoztak.
Ha nem csak a saját személyes életemben keresek példákat, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy a Twitter-forradalomként elhíresült iráni felkelést vagy a forradalom 2.0-nak keresztelt egyiptomi forradalmat is felhozzam példaként. A Facebooknak az egyiptomi Tahrir-téri első megmozdulásokban tulajdonítottak nagy szerepet (Nagy a kísértés, hogy az 1848. március 15-i eseményekhez hasonlítsam, ott is egy maroknyi csoport indult a Pilvax kávéházból és ebből nőtte ki magát a magyar szabadságharc.), a Twitter az iráni választási csalások tudosító médiumaként híresült el, a nyilvánosság tájékoztatása volt a fő szerepe. Ezekben a forradalmakban az online közösségek és eszközök szerepét a nyugati média valószínűleg erőteljesen eltúlozta, a kezdeti eufórikus híradások után (amelyek az online eszközök szerepét hangsúlyozták – „Nobel-díjat a Twitternek”) mára már sokkal visszafogottabban nyilatkoznak az elemzők az eszközök szerepéről. Ami számomra viszont jelzés értékű, hogy egyáltalán szóba kerültek ezek az eszközök vagy akár médiumok az eseményekre gyakorolt hatásukban, egyrészt mint szervező-közösségmozgosító tényezők, másrészt információmegosztó eszközök, harmadrészt pedig az események dokumentálói, pl. Youtube. Ha valakit érdekel, a témáról általam gyűjtött anyagokat a delicious felületén találja.
A nyugati világban az online közösségek politikára gyakorolt hatásának szép példája az amerikai elnökválasztás kampányai közül Barack Obama kampánya. Barack Obama „barátai” a Facebookon inkább a fiatal korosztályból kerültek ki, de így is a 150 milliós akkori Facebook felhasználói számból az elnökjelöltnek majdnem 4 millió „barátja” volt. A kampányban a Twitternek is volt szerepe, Barack Obama tweetjeit több millióan követték nyomon. A myBarackObama.com oldalt a Facebook egyik alapítójának a felkérésével terveztették meg annak érdekében, hogy minél inkább a közösségi összefogás céljait szolgálja. Az önkéntesek az oldalon feladatokat kaphattak vagy saját maguknak állíthattak be feladatokat, adománygyűjtés, e-mail hadjárat, telefonos kampány szervezése folyt a közösségben. A hivatalos kampányoldalak mellett voltak önkéntes propagandista kezdeményesek is, amelyek közös cselekvésre hívták a szavazókat (például Encyclopedia Baracktannica). Az elemzők azt a kérdést is feszegetik, hogy az internet nélkül nyerhetett volna-e Barack Obama az elnökválasztáson. Az elnökválasztás után a kampány idején létrejött közösséget nem eresztették szélnek,így létrejött honlapon folyik az adománygyűjés, a feladatok kiadása, az információk megosztása, így a tagok továbbra is interakcióban maradnak az „Obama-csapattal”. A választási kampány szerintem jól példázza, hogy a "sok kicsi sokra megy elv" oda és vissza is hat, a közösségek tagjai befolyással lehetnek a politikára nem csak abban a tekintetben, hogy segítségükkel megnyerhető egy választás, hanem ha elég erősek, a politika kénytelen kiszolgálni az igényeiket is.
A magyar politikai életben is vannak nyomai az online közösségi oldalak használatának, és itthon sem csak a kampányidőszakban. A Facebook minden párt és sok pártpolitikus kedvelt helye, de a pártok vagy a pártpolitikusok saját honlapjai is látogatottak. Érdekes hazai példa lehet a Facebook szerepére az Egymillióan a magyar sajtószabadságért! Facebook csoport alternatív köztársasági elnökválasztási kezdeményezése is. Az elnökválasztási kampányban 50 jelölt indult rövid bemutatkozó videóval, a csoport a civil felelősségvállalást és az aktív politikai részvételt kívánta az akciójával népszerűsíteni. A politika témában általam gyűjtött forrásanyagok a delicious-ben találhatóak.
A bejegyzésemben írhatnék még a közösségi eszközök a tudományos életben betöltött szerepéről is (például a twettelt tanulmányokat nagyobb valószínűséggel hivatkozzák meg más tanulmányokban), vagy a kutató bloggerek személyes találkozója a Kutatók a neten rendezvényen. Izgalmas téma lenne még az egyház és az online világ kapcsolata is, de a bejegyzés további részében igyekszem a saját személyes tapasztalataimat előtérbe helyezni, mert a fenti témákban csak néhány példát ragadtam ki arra, hogy milyen mértékben fonódott össze az offline és az online élet az utóbbi években.
Közösségi eszközök (Facebook, Linked in, Google+, TeT háló – ning, Moly, Meetup)
A Facebook az elterjedtség szempontjából a „listavezető”, a Google+ igyekszik felvenni vele a versenyt, ergonómikusabb, de az a tragédiája, hogy másodikként jelent meg, hangzott el az előadáson. A Linked in-re mint szakmai Facebookra már az előző témahéten megújítottam a regisztrációmat és elfogadtam azt a néhány „bejelölést” amit kaptam és ma küldtem én is néhányat. Az offline életemre még nem tudom, hogy milyen hatással lesz, lehet, hogy eszébe jutok néhány régi munkatársamnak vagy azoknak, akikkel különböző projektekben dolgoztam együtt és megtalálnak újabb feladattal?
TeT háló, vagyis inkább a ning. A ningről már hallottam, de most meg is néztem: saját közösséget lehet létrehozni vele, ha kisebb közösségben gondolkodunk (max. 150 fő), akkor 3 USD-be kerül havonta. Akár az érdeklődésünknek megfelelő közösséget vagy akár a vállalkozásunk célcsoportjának is létrehozhatunk egy közösségi oldalt. Nagy fantáziát látok ebben az alkalmazásban, úgy tűnik, hogy a statikus honlap helyett sokkal jobb alternatívát kínál az interneten való jelenlétre is.
A Meetup és a Moly.hu kifejezetten olyan online felületek, amelyek az offline élet területeire, tevékenységeire vannak hatással. Egyik felületet, eszközt sem használtam még, így a következő bejegyzésig a regisztrációt és a kipróbálást mint „feladatot” látom magam előtt.
Keretrendszerek (Moodle, Mahara)
Az előző nyílt rendszerek után ez egy klasszikus zárt és instruktív rendszer, amely e-learning oktatási platformként, oktatási keretrendszerként funkcionál. Az az igazság, hogy a Moodlet van szerencsém oktatni is, így most nem térnék ki arra a rengeteg funkcióra, amellyel rendelkezik. Inkább az előadáson elhangzott mondatra reagálnék, miszerint 10-15 perc alatt lehet egy saját Moodle rendszerünk, mert egyszerű a telepítés és szabad szoftverről van szó, ami még nyílt forráskódú is, így ingyenesen használható. Mivel Moodle oktatással is foglalkozom, nem mondom, hogy a napi betevőm ettől függ, de piaci környezetben oktatom a Moodlet, ezért valószínűleg részre hajló lesz az írásom ezen része. A 10-15 perc valóban annyi lehet, ha mint az Oktatásinformatika kurzuson már előre elkészített szerver oldali futtatókörnyezetben (LAMP vagy WAMP) végezzük. Az eddigi pályafutásom során még soha nem telepítettem Moodlet - a kurzuson először – de valószínűleg ezek után is meg fogom hagyni ezt a feladatot az informatikus kollégáknak. A telepítés után a rendszert testre kell szabni, sok esetben egyedi designt adni neki, de legalább egy logót fel kell tenni. Ezeket informatikai feladatoknak gondolom, és általában csak koordinálom. Ha kész, akkor jön el az én időm, ami általában azt jelenti, hogy megtanítom halat fogni a rendszer használóit. Hogyan lehet kurzust készíteni, tananyagokat feltölteni, teszteket, beküldendő feladatokat, fórumot készíteni, tutorként a résztvevői tevékenységeket nyomon követni és értékelni. Általában eddig jutunk el több-kevesebb sikerrel (a szükséges időtartam változó, de az a tapasztalom, hogy a technikai oktatásra is legalább 20 óra szükséges), azok a funkciók, amelyek a Moodle speciális tanulásszervezési funkcióit jelentik (pl. műhely, lecke) nem szoktak terítékre kerülni. Azt gondolom, hogy a technikai feladatok, a rendszer használata csak az egyik része annak, ha Moodlet szeretnénk használni, a nehezebb az, hogy tudjuk, mire is akarjuk, mire lehet használni. Nem akarom hosszan ragozni, inkább ez a 10-15 perc volt számomra egy kissé irreális.
Behoznám a képbe az ILIAS-t is, mint a második legelterjedtebb ingyenes rendszert. Az ILIAS egy német rendszer, így a németes precizitás tetten érhető benne. Nem annyira rugalmas, nincs benne annyi alternatív funkció, de én mégis talán jobban kedvelem mint a Moodlet, főleg, hogy a Moodleban is csak a hagyományos keretrendszeri funkciókat használják általában, amelyeket ILIAS is tud, de ugyanakkor szerintem letisztultabb, áttekinthetőbb formában.
A következő bejegyzésem muníciója lesz a többi alkalmazás, eszköz, de addig is szeretném elmondani, hogy a delicious milyen remek eszköz, érdemes kipróbálni. Sokat küzdöttem azzal, hogy hogyan tároljam, mentsem el az interneten megtalált hasznos vagy annak tűnő oldalak linkjét, erről már az előző bejegyzésemben is írtam. A delicious felülmúlta a várakozásaimat, a böngésző Könyvjelzők menübe is behúzhattam egy delicious „gombot”, amire, ha a menteni kívánt oldalon rákattintok, akkor hozzá tudom adni a delicious linkjeimhez, lehet telepíteni plugint több böngészőtípushoz (nem kell másolgatni a linkeket!), sőt, a linkeket címkézhetem, leírást adhatok, illetve a kívánt linkekből gyűjteményt is készíthetek. Természetesen a linkek könnyen meg is oszthatóak és online alkalmazás lévén nem csak a saját számítógépünkről szerkeszthetjük. Egyszóval remek:-)
