Azt gondoltam, hogy a Távoktatás és e-learning blogbejegyzés megírása jelenti majd a kisebb kihívást, hiszen van valamiféle tanári végzettségem (kertészmérnök-mérnöktanár) és e-learninggel (is) foglalkozom több mint 10 éve, de a blogbejegyzés írása, sokszori átjavítása, átgondolása előtt és közben is azt érzem, hogy most nehezebb dolgom van, mint a konnekt csoportos blognál. Ott nagyon jól működött "kérdve kifejtős" módszer, csak a jó kérdéseket kellett megtalálnom, amit önmagamnak feltéve rendszerezni tudom a gondolataimat, de ez most itt nem segít. Nem találom a jó kérdéseket, így a gyakorlattal összekötve próbálom a magam számára is összefoglalni.
Mikor találkoztam e-learninggel, távoktatással először?
Az e-learninggel 2001-ben találkoztam először. Egy tananyagfejlesztéssel foglalkozó cégnél helyezkedtem el és rögtön informatikai és módszertani mélyvízbe kerültem (2002-ben elkészült Fejtöri című tananyagfejlesztésben kezdtem el dolgozni - a fejlesztett anyagot már nem találtam meg). A kollégáim tanárok, informatikusok voltak, sokat köszönhetek nekik - egy egész jó kis szakmai műhely alakult ki nálunk. 2002-ben elvégeztem a Közép-Magyarországi Regionális Távoktatási Központ által indított: "A nyitott-, és távoktatási módszerek használata: távoktatás tartalmi lehetőségei, távoktatási tananyagok használata, tanulói támogatás, távoktatási rendszer" című képzést. A képzésen távoktatásban ismerkedtem meg a távoktatás jellemzőivel. Ez a képzés nem e-learning, hanem hagyományos távoktatás volt, viszont a szervezés, a tananyagok a "nagy" könyv szerint történtek, nevezetesen Kovács Ilma: Új út az oktatásban? című könyve alapján. A tananyagcsomagot egy kis műanyag bőröndbe csomagolva kaptuk meg, ebben volt a könyv, a munkafüzetek. A tutorral levélben (postai) tartottam a kapcsolatot és a feladatokat is így kellett beküldeni. Azóta sem tudom, hogy vajon miért ragaszkodtak ehhez a hagyományos távoktatási formához, amikor ebben az időben már elterjedt volt az internethasználat, az e-mailezés. Valószínűleg a klasszikus példával akartak minket megismertetni.
Hogyan látom az e-learning képzéseket, tananyagokat?
Ahogyan a Tanár úr is említette, ha e-learningről van szó, akkor mindenki egy színes-szagos multimédiás tananyagot vizionál. Ezzel egyet is értek, én is ezt tapasztaltam, viszont sok esetben egy ilyen tananyag tartalmazza az oktatási folyamat mikrostruktúrájának lépéseit is, tehát akár a teljes "oktatásnak" is tekinthetjük a tananyagot, a résztvevő a belépéstől irányított oktatási folyamatban vesz részt: megismeri a tanulási célokat, elsajátítja az ismereteket (a megértésben-megjegyzésben segít a multimédia, a tananyagstruktúra, stb.), gyakorlási lehetősége (önellenőrző, gyakorló tesztek) van majd számot ad a tudásáról.
Leginkább (sőt szinte kizárólag) tartalomközpontú képzések tervezésében, tananyagok fejlesztésében vettem részt és mindig valamilyen kötött keretbe kellett beilleszteni az e-learning képzést. Az én tapasztalatom szerint elveket lehet követni, de az e-learninget nem lehet függetleníteni a rendelkezésre álló informatikai eszközök jellemzőitől, amelyek az oktatási keretrendszer (a tananyagot és az oktatási folyamatot és résztvevőit menedzseli), illetve a tananyagfejlesztésben használt alkalmazás vagy szoftver funkciói. Erre jó példa volt az előadáson említett tevékenységközpontúság is, nem a rendszerben történik az ismeretanyag feldolgozása, ha a rendszer még jegyzetelésre sem alkalmas.
A másik fontos keret a megrendelői elvárás. Általában céges képzésekre készült képzéseknél a megrendelő multimédiás tananyagot vár, inkább a tartalom gyártására áldoznak. Az az érdekük, hogy a dolgozóik reproduktívan, minél kevesebb idő alatt sajátítsák el azt, ami a cég szempontjából fontos. Az e-learninget általában a nagyobb dolgozói körnek szánják, így nem kell jelenléti képzések sorozatát szervezni és lebonyolítani. Például egy bank új hiteltermékét így taníthatják meg a banki dolgozóknak, fontos a reproduktivitás, hiszen az ügyfeleknek a pontos információkat kell mondaniuk, éppen ezért fontos annak ellenőrzése is, hogy minden dolgozó pontosan elsajátította a szükséges ismereteket. Ezek a tananyagok viszont kevéssé veszik figyelembe az előismereteket, a differenciálás nem jellemző, illetve nem építenek az információmegosztásra sem (a tanulási folyamat során nem is születnek megosztható tartalmak).
Általában ezekben a fejlesztésekben az oktatási folyamat mikrostruktúrájának lépései alapján van kidolgozva a tananyag, ahogyan a Tanár úr elmondta, hogy ha ezeket a lépéseket követi valaki, akkor nagy eséllyel hatékony lesz az oktatás. A kidolgozást azonban megelőzi a tervezési munka, amelyben a képzés általános, stratégiai oktatási céljai vannak lebontva operatív részcélokká. A részcélokhoz vannak rendelve a módszerek és a releváns tartalmi elemek is. A távoktatási tapasztalataim alapján a módszerek inkább a "tanuld meg" mint a "kooperálj" típusú folyamatot részesítik előnyben, mint ahogyan fent is vázoltam.
- Figyelem felkeltése, a tanulás motivációjának a biztosítása
- A tanuló informálása a tanulási célról
- Az előzetes ismeretek felidézése, az előismeretek meglétének regisztrálása, illetve ellenőrzése
- Az új ismeret „ténybeliségét” biztosító jelenségek, folyamatok (tárgyak,műalkotások,stb.) prezentálása
- A tények, jelenségek, folyamatok, stb. sokoldalú elemzése
- A fogalomalkotás, következtetés (szabály, stb.) megszövegezése
- A rendszerezés és rögzítés
- A tanultak alkalmazása (visszacsatolás)
- A teljesítmény mérése, értékelése (elismerése és vagy a szükséges kompenzálásról való gondoskodás)
A fejlesztéseknek az a célja, hogy a tudásanyagot úgy bontsa elemekre, strukturálja, helyezzen el animációkat-szimulációkat, hogy a megértés és a megjegyzés a leghatékonyabb legyen. A másik fontos feladat mind a formatív értékeléshez (ez általában önellenőrző feladatokkal ad visszajelzést a résztvevőnek, hogy hol tart az elsajátítási folyamatban) mind pedig a szummatív értékeléshez kapcsolódó feladatok fejlesztése. Ezek általában zárt kérdéseken alapuló tesztsorok, hiszen ezekkel könnyebb ellenőrizni és értékelni az elsajátított ismereteket. Természetesen részt vettem olyan képzések kidolgozásában is, amelyek nem zárt kérdésekkel, hanem nyílt, esszé-jellegű kérdésekre alapozták az értékelési folyamatot. Ha tipizálni akarom, akkor a tanártovábbképzésben és a felsőoktatásban találkoztam ilyen jellegű, produktivitásra alapozó képzésekkel. Azonban ezek is tartalomközpontúak voltak, a tananyag elsajátítása után, az ismeretek szintetizálásaként saját gondolatok, kutatómunkán alapuló feladatmegoldás. Ehhez azonban még egy fontos tényező is szükséges, az ilyen típusú képzésekben tutor (tanár) jelenléte nélkülözhetetlen.
Természetesen ez is szép feladat, izgalmas a fent vázolt tananyagfejlesztési munka, de arra ritkán volt alkalmam, hogy visszajelzést is kapjak a képzés hatékonyságáról, a résztvevők elégedettségéről, mennyire működik jól a megtervezett oktatási folyamat.
Tanítani könnyű?
"Tanítani könnyű" - hangzott el az előadáson. Csak ki kell állni a csoport elé, biztosítani, hogy maradjanak csendben és érthetően kell beszélni. A többi a tanuló dolga, a tanár "leadta" az anyagot. Ha a jelenléti oktatással hasonlítom össze, akkor a fent vázolt "klasszikus" e-learning számomra a frontális oktatás szintje, ahol a tanár megfeleltethető a tananyagnak, a tanuló, azaz a képzés résztvevője egyrészt figyel a tanár magyarázatára, másrészt pedig egyéni munkában megoldja a feladatokat. Óra közben nem lehet beszélgetni, minden tanuló magányos harcosként küzd meg a tananyaggal. A frontális oktatás nem épít a tanulói részvételre, a tanuló passzív befogadója az ismereteknek majd számot ad tudásáról.
A másik ok, ami miatt érdemes elrugaszkodni a "hagyományos" e-learning képzésektől, tananyagfejlesztéstől az az információs társadalom elvárásainak térnyerése. Együttműködésen alapuló, új gazdasági modellek alakulnak ki, a munkáltatók egyre inkább törekednek a hatékony információkezelésre mind technikailag mind pedig a munkavállalóik attittűdjének, szokásaiknak, viselkedésének a formálásával. Ha ez így van, akkor a képzéseknek is erre az új viselkedésre, gondolkodásmódra kell szocializálniuk a résztvevőket. (Az én generációm - X nemzedék - még frontális osztálymunkában szocializálódott az iskolában, lehet, hogy ezért is olyan nehezen befogadható sokunk számára, hogy az információmegosztás hogyan lehet nyertes-nyertes játszma.)
Az eddigi gyakorlatomhoz képest "új" e-learninget párhuzamba állítva a jelenléti oktatásban bekövetkező lassú, de biztos változásokkal, akkor a jelenléti oktatás kooperatív csoportmunkájával és a pedagógiai projekt módszerével hoznám összefüggésbe. A kooperatív csoportmunkában az ismeretanyag elsajátítása aktív folyamat, a tanulók közötti információmegosztás az alapja, a pedagógiai projektekben pedig nem a reproduktivitáson, hanem az új termék, az új minőség létrehozásán van a hangsúly. Természetesen ez nem történik meg magától az osztályteremben sem, a tanár által kiválasztott módszerek segítik elő a kooperativitást és a pedagógiai projekt módszere is meghatározott lépésekből, jellemzőkből áll. Nem lehet ez másként a távoktatásban, távtanulásban sem, új módszerek és akár mondhatjuk, hogy új informatikai eszközök is szükségesek, amelyek akár az e-learningben használt eszközök továbbfejlesztései (pl. Moodle2.x) vagy pedig egyéb, nem kifejezetten e-learning eszközök, alkalmazások bevonása a képzésekbe (Twitter, blogmotorok). Mint ahogyan a jelenléti oktatásban dolgozó pedagógusok egy része is ellenáll az új módszerekkel szemben, úgy a távtanulásban, távoktatásban sem lesz ez szerintem másképp. A pedagógusok egy része ellenáll, elismerik, hogy szépek, jók, akár még hatékonyak is ezek a módszerek, de az ő tantárgyukban, az ő intézményükben, az ő tanulóikkal, a számukra rendelkezésre álló időben nem alkalmazhatóak. De résztvevői oldalról is van ilyen típusú ellenállás, volt olyan tanártovábbképzésünk, ahol kifejezetten kérték, hogy ne "beszélgessünk", hanem vetítsünk ppt diákat.
Januárban egy képzéshez kérdőíves igényfelmérést végeztem az ismerőseim körében, amelyet 35-en töltöttek ki. Két kérdését relevánsnak érzem itt is megemlíteni: milyen formában tanulna szívesen és milyen módszerrel. A válaszadók nagy része jelenléti formában és oktatói előadással tanul a legszívesebben, viszont szép számmal jelölték a blended és az e-learning képzésszervezési formát is:
A harmadik ok egy racionális ok, hogy miért érdemes váltani és a tartalomközpontúságból a tevékenységközpontúság felé elmozdulni, hogy a nagy költségvetésű, multimédiás fejlesztéseket lassan nagyon kevés cég engedhet meg magának és olyan állami pályázatok se látszódnak, mint amilyenek korábban az Apertus Kht. fejlesztései, Sulinet Digitális Tudásbázis - SDT fejlesztések voltak.
