A cím és a bejegyzés erre reflektál: http://mivanrofibefalaztak.blog.hu/2012/02/21/ertem_en_hogy_villanymotor_de_mi_hajtja
Hogy mi hajtja a villanymotort? Apukám okleveles villamosmérnökként elcsodálkozott volna a kérdésen, de azon még inkább, hogy nem tudom csípőből megmagyarázni az elvet. Neki sajnos már nem tudom ezt a banális kérdést feltenni, így kénytelen voltam az interneten utánajárni. Ez azért annyira nem könnyű, hiszen a mai villanymotorok számos és több évtizedes fejlesztés eredményei, így a legtöbb leírás megértéséhez nincs meg a tudásom, érthetetlenek a számomra. Olyan leírást kellett keresnem, ami az elvet tárja fel, így jutottam el Jedlik Ányos villanydelejes forgonyához (http://www.scitech.mtesz.hu/06jeszenszky/jesz2.htm), illetve a legegyszerűbb villanymotorokat bemutató videóhoz. Eddig tartott az én igényem az általános műveltségemet bővítsem, ahogyan a modell megértéséig tart az internet működésének a megértése iránti igényem is. (Tudom, hogy a blogbejegyzés nem a villanymotorokról szól, de tényleg felkeltette az kíváncsíságomat, bár még most sem értem teljes mélységében, de elhiszem, hogy így működik:)
Tamás blogbejegyzése számomra gondolatébresztő volt és valóban mesterien fogalmazott, olvasmányos az írás. Vajon nekem miért nem okoz fájó hiányt, hogy nem tudom egészen pontosan, hogyan működik az internet? Töredelmesen bevallom, én nem vagyok sem igazi bölcsész sem pedig igazi természettudományos agy (kertészmérnökből lettem mérnöktanár majd leendő andragógus). Inkább józan paraszti ésszel rendelkezem és meglehetősen pragmatista vagyok. Ha ebből indulok ki, akkor számomra éppen elegendő annyit tudni az internetről, amennyit egy laikus fel tud fogni és amennyit kb. 1-2 perces kutatással össze is tudtam szedni az internetről az interneten (azért ezek nem voltak teljesen új dolgok). Ez után megalkottam a magam számára az internet működési modelljét, amely lényegesen egyszerűbb, mint a valóság, de ennyi nekem elég, a segítségével meg tudom magyarázni a magam számára az internetet mint jelenséget. Ha ennél többet szeretnék, az valóban azt jelentené, hogy a mélyebb, fizikai, informatikai, összefüggéseket is meg kellene értenem, amihez nem kevés idő és energia szükségeltetne. De mivel nem gondolkodom jelenleg éles váltásban és nem tervezem, hogy felvételizem a BME-re, és nem is a működés kérdése az izgalmas számomra, így ennél a néhány perces "kutatásnál" számomra ez a kérdés többet nem "érdemelt".
Ha nem a műszaki területek iránti érdeklődésem hiányával vagy a lustaságommal akarom magyarázni, hanem a konstruktivista tanuláselmélet alaptételeivel keresek párhuzamot, számomra a viábilitás a magyarázata annak, hogy miért nem mélyülök el jobban ebben a témában: "Egy új ismeret az egyén szempontjából viábilis, ha neki megfelel, ha segíti céljai elérését." (F. Szakos Éva: Új paradigma a felnőttoktatás elméletében?) A céljaim elérését, nevezetesen azt, hogy használni tudjam az internet adta lehetőségeket a munkámban és a magánéletemben egyaránt, nem szolgálja az az ismeret, hogy hogyan működik teljes tudományos mélységében az internet. Legalább is a jelenlegi tudásom és meggyőződésem szerint nem. Az én számomra az internettel kapcsolatban nem a bitek és bytok az izgalmasak és nem is a mikrohullámú adatátviteli technika szépségei, hanem azok az információk, amelyek a számítógépemen és a monitorom keresztül az én tapasztalati és elméleti tudásomat növelik vagy új eszközöket, módszereket adnak a kezembe, hogy e-learning területen dolgozva tananyagfejlesztőként és képzőként is hatékonyabb, eredményesebb legyek.
Tamás példáját pedig a tanár és az aktív tábla kapcsolatáról egy kicsit cinikusnak éreztem. Véleményem szerint, ahhoz, hogy valaki használni tudja a táblát, nem a fizika törvényeinek, a működés elvének az ismerete a fontos. Ez számomra olyan mintha valakinek úszástanítás keretében megtanítanánk a felületi feszültséggel, a közegellenállással kapcsolatos fizikai törvényeket majd belöknénk egy medencébe. Jó eséllyel meg fog fulladni. Egy tanárnak véleményem szerint azt kell tudnia az aktív tábláról, hogy hogyan kell kezelnie - ez a kisebbik, technikai feladat, és azt kell tudnia, hogy hogyan használja úgy (módszertan, didaktika), hogy azzal a kitűzött tanulási/tanítási célokat elérje. Még akár azt is tudhatja, hogy hogyan fejleszthet aktív tábla tananyagot. Az aktív táblák ügye szerintem amúgy is érzékeny terület, pályázatok keretében nagyon sok iskola hozzájutott, de ez az igény benyomásaim szerint nem abból táplálkozott, hogy a tanárok kényszerítették az iskola igazgatóját, hogy szerezzen be aktív táblát mert ők a továbbiakban ezzel szeretnék újabb színekkel bővíteni módszertani palettájukat, hanem néhány esetben csak egy kínálkozó lehetőséget ragadtak meg valamilyen más fejlesztés megvalósítására. Ha ezt csak úgy lehetett, hogy egy aktív táblát is kell majd tárolni a szertárban, akkor vállalták a jó ügy érdekében ezt az áldozatot. De ezzel nem akarom védeni a tanárokat, igenis, szükség van aktív táblára és az azt hatékonyan használni tudó tanárokra, de előbb azt az igényt, belső késztetést kell megteremteni, ami arra motiválja a tanárokat, hogy használják, szánják rá az időt a megismerésre.
Tamásnak hihetetlenül hálás vagyok, hogy elindított bennem egy gondolkodási folyamatot, illetve így kipróbáltam még az éles "bevetés" előtt a blogolást. Az az érzésem, hogy ez számomra nagyon nehéz műfaj lesz, aminek egyik összetevője az, hogy alapvetően introvertált típus vagyok, így a publikusság számomra eléggé húsbavágó probléma. (Azt viszont fontosnak tartom, hogy vágjatok majd a húsomba, ne kíméljetek:-))
