weszelyorsolya

A Virtuális távoktatás kurzus feladataként került meghatározásra a következő páros munka (Weszely Orsolya & Zakupszki Tünde). Az ELTE PPK virtuális Kampuszán az 530-as osztályteremben elhelyezésre került ‘hangos doboz’ rejtette a következő feladatot.

A feladat meghatározása

Egy nyelviskola távoktatási képzésvezetőjeként olasz nyelvtanárok 30 órás IKT továbbképzésének tervezéséhez

• a távoktatás formájában történő oktatásához IKT eszközök kiválasztása,
• az IKT eszközök kiválasztásának indoklása.

IKT továbbképzés olasz nyelvtanárok részére

Célkitűzések

Nyelviskolánk célul tűzte ki, hogy távoktatási formában olyan nyelvi képzést indít, amelynek alapja az online és virtuális eszközök és a web2-es technológiák használata. Az új típusú képzés jelentős versenyelőnyt biztosít nyelviskolánknak a jelenlegi piaci helyzetben: a szakképzési hozzájárulás változása miatt a munkáltatók nem finanszírozzák munkavállalóik nyelvtanulását és így jelentős keresletcsökkenés és túlkínálat alakult ki a nyelviskolák piacán. A képzés újszerűsége két területen mutatkozik meg, az egyik a Skype (vagy egyéb kommunikációs technológiák) és multimédiás e-learning tananyagok alkalmazásán túlmutató IKT bevonása, a másik pedig a tanárok digitális kompetenciájának fejlesztése, amely biztosítja az IKT eszközök és a nyelvtanítás módszereinek a pedagógiai elveknek megfelelő konstruktív és hatékony döntések támogatását.

A 30 órás továbbképzés keretében a konkrét IKT eszközök megismerésén túl a következő, az ISTE által megfogalmazott tanári digitális kompetenciák fejlesztése kerül előtérbe:

1. a tanulók tanulásának és kreativitásának inspirálása és facilitálása
2. tanulók tanulási tapasztalatának tervezése és fejlesztése, értékelés
3. modellezik és mutatják a digitális korszak munka és tanulási folyamatait
4. digitális állampolgárság és felelősség támogatása és modellezése-formálódó digitális kultúra megértése és ennek megfelelő magatartás
5. legyenek részesei a szakmai fejlődésnek (LLL) iskolai és szakmai közösség támogatása, eszközök és források hatékony felhasználása

A továbbképzés keretében a résztvevő nyelvtanárok több IKT eszközt ismernek meg, amelyek közül a célcsoportnak való megfelelőség, a saját módszertani megfontolásuk, a tanári szerep hiteles képviselete és a személyes preferenciáik alapján dönthetnek, hogy mely eszközöket alkalmazzák a távoktatási kurzusokban.

A tanárok és a résztvevők tanulását és munkáját a nyelviskola informatikusa és oktatásszervezője támogatja.

A tanárok IKT továbbképzése részben kontakt foglalkozások keretében, részben pedig saját élményű tanulást biztosítva a nyelvi távoktatásban is használható eszközökkel online és virtuális távoktatásban történik. A továbbképzés eredményességében jelentős szerepe van a résztvevők önálló tanulásának.

A képzés szempontjából, a realitásokat is figyelembe véve - milyen típusú és mennyiségű kompetencia vagy jártasság elsajátítása lehetséges 30 órában olyan tanároknak, akik érdeklődőek, motiváltak, de ugyanakkor nem használtak még ilyen eszközöket – a következő témacsoportokból épül fel a továbbképzés tematikája:

Jelenlét a digitális világban

(Fejlesztendő kompetenciák: digitális állampolgárság, digitális kultúra, digitális korszak munka és tanulási folyamatainak modellezése, részvétel szakmai közösségek munkájában)

Facebook, Linked in, Twitter, Skype, blog, szakmai közösségek feltérképezése és részvétel (például Tanárblog), Delicious, e-etikett és szerzői jogok

A tanárszerep a digitális térben megváltozik, a tanár modellnyújtó, értékközvetítőként is szerepel a tanítási-tanulási folyamatban, ehhez nem csak mint nyelvtanár kell a szakmai felkészültségnek birtokában lennie, hanem mint digitális állampolgárnak is rendelkeznie kell az IKT eszközök megfelelő és magabiztos alkalmazásával, az online jelenlét mind magánemberi mind pedig tanári vetületének tudatos alkalmazásával (online identitás). A modellnyújtás a saját személyes példával a leghitelesebb, amely a folyamatos szakmai fejlődéssel és a digitális együttélés és állampolgárság elveinek megismerésével és tudatos alkalmazásával történhet.

Online és virtuális terek tanítási és tanulási lehetőségei

(Fejlesztendő kompetenciák: a tanulók tanulásának inspirálása és facilitálása, tanulás tervezése, fejlesztése és értékelése)

Moodle, Openmeetings, Facebook, Second Life

A tanár feladata a távoktatási környezetben megváltozik, a tudásátadó, irányító szerep helyett a tutor, mentor, facilitátor szerep lesz a hangsúlyos. A távoktatásban dolgozó tanár feladatai sokrétűek: a pedagógiai megfontolásai szerinti meg kell tudnia tervezni a tanulás-tanítás folyamatát, megfelelő tartalmakat ki kell tudnia választani, tudnia kell menedzselni a teljes tanítási-tanulási folyamatot online vagy virtuális környezetben. Tudatában kell lennie, hogy a távoktatási környezetben a visszacsatolásoknak fokozott a tanulási folyamatra gyakorolt hatása, nem csak a diagnosztikus és szummatív, hanem a folyamatos visszacsatolásnak, a formatív értlékelésnek is kiemelt szerepe van. Az online és a virtuális környezetben a kommunikáció non-verbális tartalmait a verbalitás fokozott tervezésével és precizitásával kell helyettesítenie. Mindezek mellett a tanár talán legfontosabb feladata pedig a tanulás támogatása, a inspirálása, amelyet nem lehet érzelmi támogatás nélkül eredményesen megvalósítani.

A célcsoportnak való megfelelőség és a saját pedagógiai megfontolásaik alapján a tanárok dönthetnek, hogy a saját távoktatási gyakorlatukban egy viszonylag zárt oktatási rendszert (a Moodle) vagy a nyitott Facebookot fogják alkalmazni. A Second Life mint az online konzultációs eszköz alkalmazásában a célcsoport sajátosságai (érdeklődés, infrastruktúra) a döntőek.

A Moodle mint oktatási keretrendszer megismerése keretében a résztvevők elsajátítják a Moodle tanulói, tutori és kurzuskészítői funkciót. A szükséges tananyagok a tanárok saját készítésű anyagaiból, az általuk készített tesztekből és beküldendő esszé jellegű feladatokból állnak. A szinkron kommunikációt (online konzultáció) a Moodleba integrált Openmeetings eszközzel valósíthatják meg, az aszinkron kommunikációt pedig a Moodle különböző fórumeszközeivel, amelyek feladatként is funkcionálhatnak. Az értékelés (diagnosztikus, hangsúlyozottan a formatív és a szummatív) is a Moodleban történhet, a tanulói értékeléseket a fogalomtár, az adatbázis és a műhely eszközökkel valósíthatják meg.  A Moodle használatát tovább színesíthetik a kérdőív típusú eszköz és a szavazás használata, valamint lehetőség van blogírásra is mint feladattípus alkalmazására. A Moodle lehetőséget biztosít a csoportos vagy páros feladatoknak is.

A Second Life elsajátítása az online kommunikációs órákhoz az alapszintű beállításokat és mozgásokat tartalmazza, illetve a képzésen gyakorlatot szerezhetnek az SL órák megtartásában is (más típusú tanárszerep).

A Facebook alkalmas lehet a tanítási-tanulási folyamat kommunikációs platformjának a szerepére, előnye, hogy sok résztvevőnek nem ismeretlen, így könnyebben integrálódnak a képzésben. A továbbképzésen a tanárok elsajátítják a Facebook oktatást segítő alkalmazásait:

- Facebook oktatás - Chat

- Ismerősök esemény meghívásának tiltása

- Face-book oktatás jegyzetei

Képzési anyagok kiválasztása, fejlesztése

(Fejlesztendő kompetenciák: tanulási tapasztalatok fejlesztése, szakmai fejlődés, eszközök és források hatékony felhasználása)

Képadatbázisok (például Flickr), Youtube, Ustream, elektronikus tananyagok

Az IKT-kompetenciákhoz szükséges, hogy a tanárok digitális tolltartójában legyenek olyan alkalmazások, amelyekkel a tanítási-tanulási folyamat hatékonyságát, eredményességét javíthatják, illetve saját szakmai fejlődésük alapját jelenthetik (motiváció újabb eszközök megismerésére).

A tartalom színesítésére a képzésen résztvevő tanárok megismerkednek a Youtube videók (pl. Kis olasz lecke magyaroknak sorozat) keresésével és beágyazásával különböző online felületekre, szerzői jogi alapismeretek alkalmazásával a képadatbázisokból merítve szerzői jogilag megfelelő képekkel is színesíthetik a tananyagokat.

A Ustream mint mozgóképfelvételi eszközzel az online konzultációk szinkron megtartására van lehetőség, illetve a rögzítés segítségével akár képpel-prezentációval kísért felvételek megosztására.

Az olasz nyelvtanításra alkalmas tananyagok feltérképezése, keresése, pedagógiai szempontú értékelése is a továbbképzés része.

Felhasznált szakirodalom:

• Tematika tervhez
• ISTE tanári kompetenciák

További oldalak:

• Moodle
• Flickr
• Youtube
• Ustream
• Facebook használat

A témahét előadásából az e-learning fogalmának értelmezései és az ezzel összefüggésben lévő rendszerintegráció keltette fel a figyelmemet, így a lent megjelölt szakirodalmak alapján ezeket dolgoztam fel.

Komenczi Bertalan szerint az e-learning három összetevőre épít, ezek pedig a számítógéppel segített tanulás (Computer Based Learning), az internetes, webalapú tanulás (Web Based Learning) és a távoktatás (Distance Learning).

A számítógéppel segített tanulás eszköztárában vannak a számítógép hardver és szoftver lehetőségei, úgymint a nagy mennyiségű adatok tárolása, és ezek feldolgozása, a multimediális lehetőségek, a hipertext és az interaktivitást biztosító kommunikációs lehetőségek a tanuló és a számítógép között. A számítógépek a technológia fejlődésével nagy mennyiségű adat tárolására váltak képessé, mintegy az emberi agy kiterjesztett emlékezeteként tárolják az információkat, de nem csak tárolják, hanem műveleteket is végeznek velük, így lehetővé válik az adatok dinamikus kezelése, megjelenítése. A interaktivitás lehetővé teszi, hogy a felhasználó párbeszédet folytasson a számítógéppel, így visszajelzést kapjon a tevékenységére miközben a válaszai befolyásolják a rendszer működését. (A Skinner nevéhez fűződő programozott oktatást nevezném klasszikus példának, ahol a tanulótól érkező válaszok alapján engedélyezte a számítógép, hogy a következő egységre lépjen, de a tanulás ezekben a programozott anyagokban lineáris volt.) A visszacsatolás kiterjesztett értelemben ezért jelentheti a differenciálás és az adaptivitás megvalósulását: a számítógép detektálja a tanuló inputjaiból az igényeket és választ ad rájuk, tehát a felhasználó (tanuló) a saját tanulási szükségleteinek megfelelően kapja az oktatási anyagot és/vagy a tanulási folyamatához szükséges segítséget. A hipertext lehetővé teszi a tartalmak tetszőleges megjeleníthetőségét (szöveges, multimédia elemek) és a különféle tanulási útvonalakkal történő bejárhatóságot. A multimédia elemek, a képek, videók, animációk, hanganyagok a szemléltetés eszközei, a szimulációk pedig a valóság leképezésével modellezik a valóságos folyamatokat. Az animációk és a szimulációk lehetnek interaktívak is, így a tanuló befolyásolhatja azok működését és visszacsatolást is kap a tevékenységére. A multimédiás számítógép előnyeit kihasználó oktatóanyagok akkor tettek szert nagy népszerűségre, amikor a személyi számítógépek egyre nagyobb számban jelentek meg a háztartásokban, az oktatóanyagok valamilyen adathordozón, kezdetben hajlékony lemezen, majd CD-n, DVD-n kerültek forgalomba. Multimédiás oktatóanyagok a weben is elérhetőek, például a Sulinet Digitális Tudásbázis oldaláról is elérhető Beni & Ani a pénz világában című tananyag.

Az internetes, webalapú oktatás eszköztárában a kommunikáció megvalósításának eszközei és a nyitott információforrások szerepelnek. Az internet egyrészt kommunikációs csatornát, felületet is jelent, másrészt pedig mint egy szuperszámítógép megsokszorozza a saját számítógépünk információkészletét. Az interneten elhelyezett információkhoz, adatokhoz hozzáférhetünk, sőt a web2-es technológiákkal mi magunk is előállíthatunk tartalmakat. Az internetes kommunikációs forma meggyorsítja és kényelmesebbé teszi a kommunikációt. Aszinkron eszközként megemlíthetőek a fórumok az e-mail, szinkron eszközként pedig a Skype vagy más, akár hangátvitelre is alkalmas technológiák. Az igazi áttörést véleményem szerint a peer-to-peer technológiák megjelenése jelentette, amivel az internet segítségével az egyes egyedi számítógépek, így a számítógépek felhasználói kommunikálhatnak egymással, akár írásban élőszóban vagy pedig akár képátvitellel is. Ilyen, tisztán internetes webalapú oktatásban a MindJet szoftver webináriumán vettem részt, ahol a webinárium során az oktató monitorán történteket lehetett látni és megfigyelni, valamint az oktató magyarázatát hallgatni. A webinárium alkalmazás pedig lehetővé tette, hogy a résztvevők csetben kérdezhessenek az oktatótól.

A távoktatásra jellemző, hogy a tanulás időtől és tértől függetlenné válik, megváltozik a tanári, tanulói szerep, és az oktatási folyamatban a tanításról a tanulásra helyeződik a hangsúly. A hatékony távoktatás épít a tanulók tanulási önszabályozó képességére, de az önirányító tanulás még a tanulás szempontjából magasan kvalifikált felnőttek esetében sem valósul meg teljes mértékben. A középiskola, sőt a felsőoktatás is arra szocializál, hogy akkor tanuljunk, amikor már muszáj, amikor a tudásunk számon kérésére kerül a sor. Ez a fajta hiányosság az önirányító, önszabályozó tanulás terén a távoktatás ellen hat, és olyan kritikákban, kifogásokban testesül meg, mint a távoktatás nem eléggé személyes, holott a jelenlegi technológiák lehetővé teszik, hogy akár egyidejű kép és hangátvitellel kommunikálhassunk.

„Az e-learning ezekből az oktatási-tanulási formákból építkezik. A számítógép és a hálózati adatbázisok, illetve internetes kommunikáció használatával, a tanulási folyamat egészének rendszerszemléletű megközelítésével, illetve hatékony rendszerbe szervezésével törekszik a tanulás eredményességének javítására.” (Komenczi, 2004)

A hatékony tanulás érdekében a multimediális számítógép és az internet adta kommunikációs lehetőségeket és a távoktatási módszereket egy komplex rendszerbe kell foglalni. A rendszerintegráció magába foglalja a didaktikai tervezést, a modularitást és a rendszerszemlélet teljesülését.

A didaktikai design jelenti azokat a lépéseket, amelyek egy e-learning kurzus szükségletelemzésétől a megvalósítást lezáró értékelésig tartanak. A didaktikai design több részre bontható és általában a szükségletelemzéssel, az oktatási célok meghatározásával és a célcsoport-elemzéssel kezdődik.

A Content design az oktatási tartalom kiválasztását jelenti, az oktatási tartalomnak meg kell felelnie mind a szükségleteknek, mind a tanítási-tanulási céloknak mind pedig a célcsoport sajátosságainak.

A Text design a primer tananyagtartalom, illetve a szekunder, vagyis a tanulást támogató tananyagtartalom például tanulási cél, összefoglalás tervezése történik ebben a fázisban.

A Hipertext design a lineáris tartalom elágazásainak a tervezését jelenti, milyen bejárási útvonalon mehet végig a tanuló a linkek segítségével. A linkek lehetővé teszik, hogy a lineáris tanulás helyett akár a tartalom más egységeire ugorva akár külső tartalmak megtekintésével a tanuló kialakítsa a saját egyéni preferenciáinak megfelelő tanulási útvonalat. A hipertext design jelentheti a tartalmak asszociatív tervezését is, így ezek a tanulási útvonalak lehetnek teljesen szabadok de lehetnek a tartalomban előre meghatározott alternatív bejárási útvonalak is. A hypertextes tagolás biztosíthatja az adaptivitást és a differenciálást azzal, hogy a megjelenített tartalom alkalmazkodik a tanulók előzetes tudásához vagy az aktuális tudásszintjéhez.

A Multimédia design az audio, a vizuális és az audiovizuális médiumtípusok tervezését, kiválasztását jelenti. A szöveges elemek támogatására vagy azok kiváltására helyettesítésére alkalmasak. A multimédia elemeket a tanulás hatékonyságának a növelése érdekében kell alkalmazni, de sok tananyag esetében előfordul, hogy öncélúan, nem didaktikai szempontoknak, céloknak megfelelően kerülnek ilyen tartalmak a tananyagokba.

Az Assesment design a mérés és értékelés tervezését jelenti, ide tartoznak a diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés elemei. A folyamatos formatív értékelés biztosítja, hogy a tanuló visszacsatolást kapjon a teljesítményéről.

A Learning support design a tanulást segítő programelemek tervezését jelentik. A tanulás segítése történhet kifejezetten erre a célra írt szöveges elemekkel, következetesen alkalmazott tipográfiai eszközökkel, de a tanulás támogatása akkor a leghatékonyabb, ha azt a tanuló egyedi igényeihez igazodik. Az egyedi igényeket a tanuló és a számítógép közötti interakció során lehet felmérni, amelynek hatására a rendszer a tanulótól érkező inputok alapján ajánl fel segítséget vagy információkat a továbbhaladáshoz. Ez a fajta interakción alapuló tanulástámogatás azonban fejlett technológiát és nagyon gondos tervezést igényel, így a leggyakrabban a tutor veszi át a szerepét. Én „félautomata” megoldásként ide sorolnám a területérzékeny súgókat is, amelyek mindig az aktuális problémákra vonatkoztatható segítséget tartalmazzák, de nem az egyedi tanulói igények alapján alakul ki a tartalmuk.

A modularitás a tartalom részekre bontását jelenti, a tartalomkezelés olyan formája, amely szükséges de nem elégséges feltétele a hatékony oktatási folyamatnak. A modulok tanulási sorrendje, bejárási útvonala lehet akár teljesen kötött vagy pedig teljesen szabadon választható, a tanuló által kialakítható. Mindkét típus általában a tanulási hatékonyság ellen hat, a túl kötött tanulási útvonal nem alkalmazkodik a tanuló egyedi igényeihez, a résztvevőket egyformának tekinti. A túl megengedő, nem kijelölt tanulási utak pedig eredményezhetik azt is, hogy a tanulók csak jártasság szintjén sajátítják el a tartalmakat, hiszen nincs szabályozva, mikor haladhatnak tovább, milyen követelményeknek kell ehhez megfelelniük. A legeredményesebb, ha több, alternatív, de előre meghatározott tanulási út közül választhat a tanuló.

A rendszerszemlélet a rendszerintegráció harmadik, fontos pontja, hogy az oktatási tartalomnak – a tananyagnak –  és a tevékenységrendszernek illeszkednie kell a tanulási környezethez. A tanulási környezet része a tanár és a tanuló, a tanulótársak, a nem elektronikus és az elektronikus tanulási tartalmak. A szereplők a tanulási környezetben kölcsönhatásban vannak egymással, és a tanulási környezetek alkalmasak a rendszerszervező, az információszolgáltató és a kommunikációs funkciókra.  

Felhasznált irodalom:

Komenczi Bertalan: Didaktika elektromagna? Az e-learning virtuális valóságai

EDU 3.0. Az e-learning módszertani kérdései -  DIDAKTA  pályázat keretében készítette a  BME, ELTE, és a Mimóza Kommunikációs Stúdió Kft.  Budapest, 2003