Valószínűleg már lerágott csontok így kedd estére, de én mégis ott folytatom, ahol abbahagytam, következik a blog és a mikroblog mint eszközök.
Blog, mikroblog
Az előadáson elhangzott, hogy Magyarországon kevés jó szakmai blog van, pedig a az elmúlt években megfordult a trend és a személyes blogokról a szakmai blogokra tevődött át a hangsúly. A blogoknak akár közvélemény formáló hatásuk is lehet, ezt a politikai életben ki is használják, több magyar politikusnak is van blogja, de az újságírók is előszeretettel használják ezt a fajta médiumot. A tudomány képviselői is blogolnak, sőt évente találkozót is rendeznek és kilépnek a virtuális térből (2011. szeptemberében volt a Kutatók a Neten 2011 – II. Kutatói Blog és Weboldal Találkozó). A legnagyobb magyar blogverseny oldalán a Goldenlog.hu oldalon már 7. éve tart a blogok versenye, több kategóriában is indulhatnak a versenyzők (Gasztroblogok, Kult-szórakozás, IT-blogok, Életmód blogok, Szakértői blogok, Hírblogok, Helyi.érték, Fotóblogok, Egyéb blogok), nem csak a szakmai zsűri dönt, hanem a közönség is szavazhat kedvenceire. Itt az ELTE-n már több féléves hagyományai vannak a blogoltatásnak mint a formatív értékelési eszköznek, Ollé János szerint "kényszerblogoltatás = digitális nemzedék sajátosságaihoz igazodó formatív értékelés = antiZH". Nekem egyik szemem sír, a másik nevet: örülök, hogy nem kell kampányszerűen vizsgára tanulnom és sokkal mélyebbnek érzem a tudásomat bizonyos területeken, a másik szemem sír, mert bizony nehéz munka a blogírás.
A bloghoz kapcsolódik még az RSS olvasó is, aminek a segítésével egy helyen gyűjthetjük az általunk kedvel blogokat és így nem kell folyamatosan végigböngésznünk friss bejegyzésekre vadászva. Az RSS vagy XML gombra kattintva megjelenő linket a böngészőnkbe(böngészőtől függően) építhetjük vagy egy kifejezetten feed-olvasó programba importálhatjuk, ilyen pédául a Google reader is, amit majd mindannyian használunk. Én korábban már több RSS olvasót is használtam, például a Blogbridget, de teljesen elégedett vagyok a Google readerrel is, főleg, hogy online eszköz, így nem vagyok egy bizonyos számítógéphez kötve, csak internetre van szükség hozzá.
A Twitter mint mikroblog egy sajátos közlési műfaj, rövid, 140 karakteres üzenetekben impulzív gondolatok megosztására alkalmas. 2011-ben 100 millió aktív felhasználója volt a Twitternek, érdemes megnézni, hogy a tavalyi arab világban végbement forradalmak hogyan éreztetik a hatásukat a bejegyzésekben is. Több híresség is aktívan használja a Twittert, sőt már XVI. Benedek is alkalmazza mint evangelizációs eszközt. A Twitter nem a szívem csücske, általában linkeket osztok meg rajta, ráadásul egymás után a határidő lejárta előtt sokat, így egy kissé szemetelőnek is érzem magam.
Geolokáció
A geolokációs eszközökhöz van/volt eddig a legkevesebb közöm, használunk GPS-t, ha utazunk valahova, de a közösségi szolgáltatások közül eddig a Panoramiot használtam egyedül: terveztem a nyári utazást és az útiterv összeállításához megnéztem a meglátogatni kívánt helyekről készült képeket. Ami viszont nagyon hasznos volt a számomra, az a Google útvonaltervezője, több külföldi utunkat azzal terveztem meg, megnéztem egyrészt a távolságokat, másrészt az ajánlott közlekedési eszközöket, így meg tudtam becsülni, hogy belefér-e a programba vagy nem bizonyos helyek megtekintése, közlekedés szempontjából a város melyik részén érdemes szállást foglalni, stb.
Közösségi tartalom és közösségi címke
A Wikipedián kívül a Delicious-ről volt még szó, ahogyan az előző bejegyzésemben is írtam róla, nagyon pozitív a véleményem róla. Azóta több visszajelzést is kaptam a csoporttagoktól, hogy a lelkesedésem rájuk is átragadt és regisztráltak ők is. Azt gondolom, hogy a digitális tolltartó megtöltésének az az egyik leggyakoribb módja, hogy egy ismerősünk ajánlása kelti fel az érdeklődésünket egy eszköz iránt. A csoportban ebben van még egy csavar is, van, aki csak a „virtuális” ismerősöm, személyesen még soha nem találkoztam velük.
Prezentáció közösen a közösségnek, közösségi dokumentumok
Az eszközöket egy más szempont szerint csoportosítottam (tehát nem prezentáció vagy dokumentum), a szempontom, hogy támogatja-e a csoportmunkát vagy pedig csak a megosztást szolgálja. A http://www.slideshare.net a prezentációk, a www.scribd.com és a www.issuu.com a dokumentumok megosztására szolgálnak. A Google docs és a Prezi viszont támogatják a csoportmunkát is (amellett, hogy csak megosztásra is lehet őket természetesen használni), tehát egy időben több felhasználó is dolgozhat bennük (jogosultsági rendszerrel szabályozható). A Google docsról már sok szó esett, számomra is nagyon hasznos főleg a dokumentum (Document) és a kérdőív (Form) eszközök.
A Facebookos Konnekt csoportban kialakult egy vita, hogy ki is a jó előadó. Az általános vélekedés az volt, hogy aki mindenféle segédeszköz nélkül is élvezetesen, érthetően, követhetően tudja prezentálni a mondanivalóját. Ezzel egyet is érthetnék, de sajnos ezekből az előadókból nincs túl sok, mi legyen a többiekkel, illetve mi legyen azzal a mondással, hogy „egy kép többet mond ezer szónál”? A másik nézet, ami arra figyelmeztet, hogy mégis érdemes több érzékszervre egyszerre hatni, hogy míg hallás után csak 20%-át, látás után csak 30%-át, hallás és látás után már 50%-át megjegyezzük az információnak. (Valószínűleg ezek az arányok nem a vázlatpontok szövegeinek megmutatására vonatkoznak.)
Hogy a Prezi nem Prezi vitához én is hozzászóljak: az előadóság szempontjából a "többiekhez" tartozom, a ppt gyártást mindig egy kínos kötelességnek éreztem, ami azért kell, hogy el ne feledkezzek valami fontosról miközben előadom a mondandómat. Az első prezis előadásomat azért készítettem el, mert szeretek próbálgatni új eszközöket, de az előadásom közben azt vettem észre, hogy sokkal jobban tudok beszélni, előadni is, engem is inspirált, amit előtte összeraktam. Ezen a jelenségen már sokat gondolkodtam, és az egyik "következtetésem" az volt, hogy míg a ppt-be csak úgy berögzítettem a vázlatot, ez viszonylag gyorsan ment, addig a Preziben megdolgoztam a témával, hogy a gondolataim úgy jelenjenek meg, abban a sorrendben és tartalommal, ahogyan számomra a leglogikusabb. Nem csak a képek keresése, a különböző "effektek" alkalmazása, hanem magának az előadásnak a mélyebb szintű átgondolása történt meg. Jó azoknak, akik segédeszköz nélkül is jó előadásokat tudnak tartani, de én sajnos nem tartozom ebbe a körbe, viszont nehezen elkerülhető, hogy előadást tartsak néhanapján, és így legalább öröm is van benne. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel – nekem a Prezi az egy lépés:-) A Prezi valóban már elterjedtnek mondható, de sok esetben azért még tud hatni az újdonság erejével, így a figyelemre is nagyobb az esélyünk. Ahogyan van rossz ppt prezentáció, természetesen van rossz Prezi előadás is, de ez nem von le semmit egyik eszköz értékéből sem. Az én egyik személyes kedvencem ez a Prezi prezi:
A közösségi dokumentumok közé tartoznak a gondolattérképek is, a kurzuson a Mindmeistert használjuk. Bevallom, én a MindJet nevű (nem ingyenes) gondolattérkép eszközt használtam eddig, amely szintén megosztható, sőt, közösen is szerkeszthető másokkal. A MindJetnek komoly supportja is van, folyamatosan szerveznek webináriumokat is. Ez az eszköz már nem csak gondolattérképek készítésére alkalmas, hanem projekttervezésre is, sőt közös tervezésre is. (Korábban a Concept mapet használtam, illetve a Freemindot de ezek nem online eszközök.)
A gondolattérképektől korábban idegenkedtem, de egy ideje rákaptam arra, hogy a tanulnivalóból papír alapon amolyan freestyle gondolattérképeket készítsek. Számomra nagyon hasznos, mert a kulcsszavak kikeresésével és az összefüggések ábrázolásával szinte már meg is tanultam. A gondolattérképnek egyébként vannak szabályai is (Gyarmathy Éva: Gondolattérképek), a közoktatásban is egyre inkább terjed, egyre többen használják.
Kép, hang és videomegosztás
Nem szoktam magamról képeket megosztani még a profilképen is üres általában (maximum egy általam rajzolt zebra képvisel vizuálisan). Viszont nagyon hasznosnak találom a flickr.com-ot (főleg, hogy a Creative commons licenszek szerint is kereshetőek a képek) és a Picasaweb szolgáltatásait. Sok fantáziát látok a http://pinterest.com/ szolgáltatásaiban, főleg, hogy a képek egyszerűen beágyazhatóak akár a blogbejegyzésbe is, így a szerzői jog biztos, hogy nem fog sérülni.
Hangot még soha nem osztottam meg, videót már készítettem, nem a Ustreammel, hanem egy Openmeetings nevű eszközzel. Az Openmeetings alapvetően egy webináriumokra, videochates oktatásra, megbeszélésre használható eszköz, interaktív – a résztvevők kérdezhetnek, lehet szavaztatni, az előadó pedig rajzolhat, vetíthet a whiteboardra (Moodleval könnyen összeköthető, így lehet egy online szemináriumi felület a kurzusban). Ki lehet próbálni az eszközt, meg lehet hívni bárkit egy kis online konzultációra a demoban, így élőben is tesztelhető. (Egy kis kitérő, bár ezek nem online eszközök: sok felvételt készítettem a Captivate nevű eszközzel, igaz, hogy nem magamról, hanem szoftveranimációkat képernyőről. Nagyon hasznos, jól használható, „nagytudású” eszköz, bemutató és interaktív animációkat is lehet vele készíteni, de sajnos nem ingyenes, mint Adobe termék meglehetősen drága is. Vannak viszont ingyenes eszközök is ilyen célra, például a Wink.)
Napról napra tanulok, megismerek egy új eszközt, mindet valóban nem lehet egyszerre elkezdeni használni. De szerintem fontos, hogy tudjunk róla, legyen hova nyúlnunk, legyen miből válogatnunk, ha szükségünk van valamire, meg akarunk valósítani valamit.
A tudás almája - amiről szó volt a két bejegyzésben
