Előző bejegyzésemben az esélyegyenlőség témájában írtam, elefántok után kutattam a digitális szavannán. Ebben a bejegyzésben szeretném körbejárni a kockázatok egy részének a kérdéskörét is, mégpedig azokat a fizikai kockázatokat, amelyekre eddig talán kevesebb figyelmet fordítunk, de a humán felelősség talán ezekben a legnagyobb és a legegyszerűbb a megelőzésük is.
Az okos más kárán tanul …
Néhány személyes példát hoztam arra, hogy én hogyan jártam pórul néhányszor azért, mert nem vettem figyelembe, hogy a számítógép mint elektronikus eszköz számos fizikai veszélynek is ki van téve. Természetesnek vesszük, hogy működik és fel vagyunk háborodva ha elromlik, rögtön előkerül a technika ördöge. Én is így voltam ezzel, természetesnek vettem, hogy működik, csak két kockázati tényezővel számoltam alapvetően: az egyik az áramszünet a másik a villámcsapás. Az áramszünet inkább a határidős munkáknál volt mumus vagy az épp el nem mentett adataimat semmisíthette meg, és is nem túl gyakori vendég, viharban pedig mindig kihúztam a konnektorból a számítógép vezetékét. Egy napon azonban túlfeszültség keletkezett az elektromos hálózatban (nem tudom az okát, de nem villám volt), a túlfeszültség hatására pedig tönkrement a számítógépem tápegysége. Szerencsére csak az, asztali gép lévén ki lehetett cserélni, de az ijedtséget nem kívánom senkinek: elsötétült a számítógép, bekapcsolhatatlanná vált, nem tudtam, hogy vajon megsemmisült-e több hónap munkája. Az eset után nem csak egy új tápegységet vettem, hanem egy szünetmentes tápot is, ami a túlfeszültség ellen is védelmet biztosít, így tehát egy fizikai kockázat kihúzva.
Fizikai kockázat az is, ha a számítógép winchestere sérül meg vagy romlik el vagy esetleg ellopják és ezáltal elvesznek az adataink. Amíg nem történik ez meg, addig nem igazán gondolunk arra, hogy legalább két helyen tároljuk a fontos adataikat. Én is a saját káromon tanultam meg, hogy milyen fontos a rendszeres biztonsági mentés. Körülbelül egy éve a külső winchesterem elromlott és csak informatikai segítséggel lehetett visszanyerni az adatokat róla (az összes törölt adatomat is visszakaptam, így egy eléggé átláthatatlan adattömegből kellett újra kiválogatnom a lényegeseket, de volt olyan adat, ami teljes egészében elszállt, például egy teljes félév beadandói). Azóta próbálom követni azt az elvet, hogy legalább két, egymástól független helyre mentsek mindent. A biztonsági mentésekhez nekem nagyon jó szolgálatot tesz egy szinkronizáló program, amely követni tudja a változásokat és nem kell hatalmas mennyiségű fájltömeget mozgatni minden biztonsági mentés alkalmával.
Felhőben tárolás mint biztonsági megoldás
Az adatok biztonságos tárolására az is megoldás, ha felhőben (is) tároljuk, szerintem emellett is érdemes a biztonság kedvéért még egy helyre elmenteni az adatokat. A felhőben való tárolás mellett még az is szól, hogy könnyebben megoszthatóvá válnak a dokumentumok, képek, egyéb anyagok. Az interneten való tárolás nem csak a Google dokumentum eszközökkel lehetséges, több más eszköz is a rendelkezésünkre áll ehhez, ilyen például a Dropbox vagy a Skydrive.
A Skydrive egy Microsoft szolgáltatás, a segítségével egyrészt online tárolhatjuk dokumentumainkat, képeinket, videóinkat (például ide feltöltve egy dokumentumot, videót egyszerűen meghivatkozhatjuk a blogbejegyzésünkben, ha például az általunk használt blogszolgáltató nem támogatja dokumentumok, videók feltöltését), de alkalmas a csoportmunkára, illetve szolgálhatja az egyszerű fájlmegosztást is (annak adunk hozzáférési jogosultságot, akinek akarunk, de saját magunk is elérhetjük bármilyen számítógépről, ahol van internet). A fájljaink tárolására 25 GB tárhely áll rendelkezésünkre, a szolgáltatás ingyenes és van mobiltelefonos alkalmazás is.
A másik, hasonló szolgáltatás a Dropbox nevű szolgáltatás, amely lehetővé teszi, hogy fájlokat, különböző állományokat osszunk meg az általunk kiválasztott felhasználókkal (csoportmunkát nem támogatja), illetve bárhonnan elérhessük a Dropboxba feltöltött állományainkat, de ami jelen esetben fontos, biztonsági mentésként is funkcionálhat, ha a saját winchesterünkkel történik valami. Miután telepítettük a programot, a saját számítógépünkről elérhető a Dropbox könyvtár, ide menthetőek, másolhatóak a kívánt fájlok. Az alkalmazás több számítógépre is telepíthető, így mindenhol ugyanazt a mappát érhetjük el, például, ha „hazavisszük” a munkát, akkor nem kell ehhez pendrive-ot használni. A Dropbox fiók alapmérete 2 GB, további 250 MB szerezhető több lépcsőben, például barátok meghívásával, illetve vásárolható is további tárterület.
Akit bővebben érdekel a Dropbox és a Skydrive, ezen a linken is utánanézhet: http://www.tanarblog.hu/materials/msakademia/ms2_skydrive/player.html
Csak három olyan lehetőséget soroltam fel, amelyek segítségével nem csak biztonsági mentést készíthetünk a fontos anyagainkról hanem akár a megosztást, de a csoportmunkát is megoldhatjuk velük. Az előadáson felmerült, hogy sokszor félünk az internetre kitenni az anyagainkat, sérülékenyebbnek, hozzáférhetőbbnek gondoljuk őket. Ezzel én is így voltam/vagyok. Azokat az anyagokat, amelyek céges érdekeket, információkat tartalmaznak, nehezen szánnám rá magam, hogy például a Google docsban tároljam. De az olyan anyagokat, amelyek illetéktelen szemek elé kerülése esetén sem történik tragédia, annak nem látom akadályát.
Fizikai kockázat: az internetkapcsolat hiánya
Az internetkapcsolat sérülékenységét is érdemes figyelembe venni, amely egyrészt jelentheti azt, hogy nekünk nincs valamiért kapcsolatunk, de jelentheti azt is, hogy az általunk elérni kívánt oldal vagy szolgáltatás nem elérhető.
Arra az esetre könnyebben fel tudunk készülni, amikor a saját internetkapcsolatunk nem működik. Én például vezetés internetet használok (amelyre wifi routerrel kapcsolódnak a számítógépek), a hálózati problémákra (szerencsére, amióta a szolgáltatómnál vagyok még csak egyszer volt ilyen) pedig mobilinternet vásárlásával készültem fel. Vannak feltöltőkártyás konstrukciók is, így tényleg csak akkor kell fizetnem a mobilinternetért, ha valóban használom. A mobilinternet természetesen akkor is jó szolgálatot tehet, amikor olyan helyen tartózkodunk, ahol nem tudnánk egyébként a hálózatra csatlakozni.
A Facebook március 7-i leállása (Lehet, hogy ez egy generációképző esemény lesz?) jó példa arra, hogy mi történik, ha az általunk elérni kívánt oldal nem elérhető. Természetesen ilyennel sokszor találkozunk böngészés közben, de a Facebook leállás nem csak azért nehezítette meg az életet, mert nem lehetett belépni a Facebookra, hanem más, olyan alkalmazásokat sem lehetett használni, amelyekben a Facebook azonosítónkkal, külön regisztráció nélkül regisztráltunk. Sokszor választjuk ezt a kényelmesebb módot, de egy ilyen leállás után érdemes átgondolni a regisztrációs stratégiánkat is. Ebből a szempontból a Google leállása sokkal nagyobb gondot okozna a számomra, levelezés, Google Docsban tárolt anyagok egyaránt elérhetetlenné válnának. Nagyon jó dolog, hogy egyre több alkalmazást egy helyen tudunk kezelni (nem kell annyi felhasználónevet, jelszót sem megjegyeznünk), de a centralizálásnak is vannak hátrányai.
Skálafüggetlen hálózatok hibatűrése
Forrás: http://mindentudas.hu
Saját hatáskörünkben a skálafüggetlen hálózatok sérülékenységét nem tudjuk kezelni, de ez a kockázati tényező is ide kívánkozik. Az internet skálafüggetlen hálózat, csakúgy mint a komplex hálózatok legtöbbje. A skálafüggetlen hálózatok kutatási eredményei éppen az internetnek voltak köszönhetőek, Barabási Albert-László és munkatársai az internetről készült térkép segítségével alkották meg a skálafüggetlen hálózatok elméletét, amelyet aztán a biológiában, társadalomtudományokban is alkalmaznak. Hogyan kapcsolódik az internet sérülékenységéhez? Barabásiék kutatásaik során az internetet szimulációs programokkal vizsgálták: hány routert kell kiiktatni a hálózatból ahhoz, hogy a hálózat széttörjön és a benne található számítógépek kapcsolat nélkül maradjanak. Azt vették észre, hogy amikor véletlenszerűen távolítják el a routereket, akkor a routerek 80%-ának eltávolítása után sem omlott össze a hálózat, azonban, amikor célzottan, a sok kapcsolattal rendelkező csomópontként funkcionáló routerek kerültek ki a hálózatból, akkor néhány ilyen nagy csomópont kiiktatása után szétesett a hálózat. Tehát az internet mint skálafüggetlen hálózat sérülékenysége nem az eltávolított csomópontok számától függ, hanem attól, hogy az eltávolított csomópontok mennyire voltak központiak, mennyire voltak hubok (sok kapcsolattal rendelkező csomópontok). „Számítógépes szimulációink azt mutatták, hogy ha a crackerek sikeres támadást intéznének az Internet legnagyobb középpontjai ellen, akkor óriási kárt okozhatnának. A problémát nem rosszul tervezett vagy hibás internetszabványok okozzák. A támadásokkal szembeni sérülékenység az összes skálafüggetlen hálózat belső tulajdonsága.” (Behálózva - A hálózatok csodálatos világa a sejtektől a világhálóig)
Sok szó esett a blogokban az informatikai bűnözésről, adatlopásról, a jelszó helyes megadásáról, de a fizikai kockázati tényezők sem elhanyagolhatóak. Ezekben nem egy másik ember rosszindulatúságával szemben kell védekeznünk, hanem "csak" a technika ördögeivel kell megküzdenünk. Szerintem ez a könnyebb mert még az ördöngös technika sem lehet olyan ördögtől való mint egy rosszindulatú ember.
