Egy rendkívül sok érzelmet is generáló előadást hallhattam Szandrától. Nem a nyílt oktatás és a különböző intézmények váltották ki az érzelmeket, hanem a saját konnektivista kurzusunkról szóló második rész. Fehér Péter meg is fogalmazott egy kritikát a Facebook csoportban, amivel én, ha objektíven nézem az inspirátor munkáját, akkor egyet is tudok érteni. Ha viszont azt nézem, hogy az inspirátorunk jelen esetben egy hallgató volt, aki közben gondolom a szakdolgozatát is írta és az egyéb egyetemi kötelezettségeinek is próbált eleget tenni, akkor sokkal elnézőbb vagyok, még ha az én bőrömre is ment ki a „lemorzsolódása”. Végül is megoldottuk inspirátor nélkül is a feladatot (9. témahéten vagyunk, remélem nem iszom a előre a medve bőrére ezzel a kijelentéssel), viszont nem tudjuk, hogy milyen lett volna inspirátorral, mennyivel könnyebb vagy hatékonyabb, kisebb lett volna-e a lemorzsolódás.
Ami viszont kérdéseket vet fel bennem, hogy vajon egy hallgató alkalmas-e az inspirátori szerepre. Kulcsár Zsolt egy blogbejegyzésében két inspirátoros működést ír le, amelyben így jellemzi az inspirátorokat: „A témavezető inspirátorhoz mélyen kell ismerned a célterületet, és nem árt, ha a szakmában is letettél már valamit az asztalra. Szóval fontos, hogy a résztvevők számára hiteles légy abban, amit közvetíteni szeretnél feléjük. A reflektív szerepkörhöz inkább sokoldalúság kell, nem árt egy kis humorérzék, és fogékonyság a téma iránt. Fontos, hogy az inspirátor társaddal összhangban legyetek.”
Ha az inspirátorra mint témavezetőre, a téma szakértőjére gondolok, akkor szerintem nem. Egy hallgató általában nem rendelkezik olyan mértékű szakértelemmel, tudással a témában, hogy a többi hallgató elfogadja mint „szellemi vezetőt”, aki a „hatásokat szórja”, segít a „sárga köves úton” haladni. A reflektív szerepkört inkább el tudom képzelni, de véleményem szerint olyan személyes tulajdonságok is szükségesek hozzá, amelyeket például Tünde a pozitív önbecsülésű személyekre jellemző tulajdonságokként említett egy bejegyzésében.
Miért nem jelentkeztem inspirátornak?
Az előadásban elhangzott, hogy senki nem jelentkezett a csoportinspirátori szerepre, szerintem ez nem annyira meglepő. Megnéztem az eredeti felhívást: „Szolgálati közlemény (2): csoportinspirátort keresünk :) Ketten már vagyunk, de kísérleti jelleggel szeretnénk másokkal is megosztani ezt a feladatot. Az inspirátor a csoport flow jellegű működésének egyik állandó motorja, amelyik soha nem áll le napi összefoglalókban jelzi vissza a csoport számára a kialakult tartalmi csomópontokat, orientálja azokat, akik 1-2 napon keresztül nem tudnak napi 24 órát az információáramlásban való részvétellel tölteni, de még igyekeznek együtt maradni velünk :) Jelentkezni nekem küldött levéllel, vagy üzenettel lehet vasárnap estig„ – én sem jelentkeztem, az okok (Szandra említette, hogy kíváncsi rájuk): „elrettentőek” voltak az inspirátorral szembeni követelmények, nem is igazán tudtam pontosan, hogy mit is takar ez a feladat, illetve nem is tartom magam olyan személyiségnek, aki a kommunikációban lelné a legnagyobb örömét, motorként, katalizátorként tudna funkcionálni. A praktikus ok az volt, hogy a konnektivista kurzus követelményei mellé csak akkor tudtam volna bevállalni az inspirátorságot, ha valaki garantálja, hogy a nap 48 órából fog állni ezentúl, az állandó jelenlét elvárása, a „soha le nem állás” is túl nagy kihívásnak tűnt.
Kérdőívek tapasztalatai
A kérdőívek kérdéseit szívesen átnéztem volna újra, de már nem voltak elérhetőek. Az pedig még izgalmasabb lett volna, ha a kurzus kezdetén adott válaszaimat is megnézhettem volna, esetleg jót mulattam volna a kezdeti naivságomon vagy összehasonlítottam volna azzal, hogy most mit válaszolnék. Azt gondolom, hogy hasznos lett volna ez a tapasztalat, akár még az előttem lévő két témahét teljesítésével kapcsolatban is.
A kérdőívek összefoglalójától bevallom egy kicsit többet vártam, egyrészt jó lett volna látni a konkrét statisztikákat, feldolgozási eredményeket vagy legalább a válaszok összesítését (természetesen név nélkül). Az elhangzott formában egy kissé lógnak a levegőben az előadás kijelentései, adatai. Az információkat kevésnek is érzem, lássuk melyek ezek:
- az időtényező fontos faktor a lemorzsolódásban és a kurzus elkezdésében;
- a kitöltők előzetesen 1–5 óra internethasználatot becsültek meg;
- 68% szerint nehezebben teljesíthető a kurzus mint a vizsga;
- több mint a fele szerint a napirendet nagy mértékben befolyásolja a kurzus végzése;
- legtöbben a blogírás iránt lelkesedtek, a fogalomtárkép volt az andragógia MA-sok mumusa (a külsősöké nem);
- Badoot senki sem használja (Nem ismertem, de a bejelentkező oldalból énúgy láttam erőteljes a társkereső-ismerkedő vonal.);
- a lemorzsolódás oka a kitöltők szerint a motiváció elvesztése és az időtényező.
Úgy gondolom, hogy nem sokkal lettem okosabb arra nézve, hogy a csoport milyen előfeltevésekkel vágott neki a kurzusnak. Szívesen hallottam volna például a résztvevők előzetes motivációs bázisáról (melyik motivációs tényező hogyan befolyásolja a lemorzsolódást). Az is izgalmas lett volna, ha a szakdolgozat következtetéseit, eredményeit is felvillantja az előadó, illetve én a hipotézisekre is nagyon kíváncsi lettem volna. Ezek a kíváncsiságok lehet, hogy már túlmutatnak a konnektivista kurzus tapasztalatain, de szerintem árnyalta volna a képet, objektívebb képet kaphattam volna a csoportról, hasznos néha kívülről rátekinteni a saját munkánkra.
Külsősök és megfigyelők
Ami viszont meglepetést okozott, hogy nem csak andragógia MA-s hallgatók voltak/vannak a csoportban. Marianna blogbejegyzéséből kiderült már a múlt héten, hogy ő pusztán érdeklődésből és lelkesedésből végzi kurzust, nem andragógus hallgató. De kik lehetnek a többiek, a külsősök? Én egy csoportnak-hálózatnak érzem magunkat, ez a kérdés csak azért merült fel bennem, mert a kérdőív értékelése két csoportra osztotta a résztvevőket, ezért érdekes lenne megtudni, hogy az andragógus jelölteken kívül kik voltak még a célcsoportja a kurzusnak.
Azt tudtuk, hogy vannak megfigyelők, a Facebook csoport nyilvános, bárki láthatja a hozzászólásokat, követheti az eszmecserét, csak nem szólhat hozzá. Lennének szerintem előnye és veszélye is annak, ha a Facbook csoport annyira nyílt lenne, hogy azok is hozzászólhatnának, akik nem tagjai a csoportnak. Előnye lenne a külvilág, új látásmód behozása és az aktivitás növekedése (a több hozzászólás újabb hozzászólásokat generál). Hátrány viszont, hogy a külső hozzászólok nem biztos, hogy elmélyedtek a témákban annyira mint a csoport, nem biztos, hogy egy nyelvet beszélnénk. A részvételi lehetőség azonban most adott mindenki számára, például a blogbejegyzésekhez bárki hozzá tud szólni a blogokban. Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző, azt tapasztaltam, hogy nem túl nagy az aktivitás ezen a téren. (Van aki a „nagyvilágból kapott hozzászólást? Én egyet kaptam, az is reklám volt. A megfigyelők közül egy MA-as csoporttársunkról tudok, aki rendszeresen nyomon követi az eseményeket, olvassa a bejegyzéseket.)
Miért hasznos a konnekt kurzus?
A konnekt csoport hasznosságát az előadó a következőkben látta:
- tanulás saját időbeosztás szerint,
- IKT eszközök használata,
- magasabb szintű önismeret (korlátok, képességek megismerése, képes vagyok-e önszabályozó tanulásra).
A saját időbeosztás szerinti tanulás nekem egy kicsit ad hoc jellegűre sikeredett. Nem volt benne tervszerűség, folyamatosan próbáltam utólérni a csoportot, néha sikerült megközelíteni az élbolyt, néha pedig lemaradtam.
Az IKT eszközök megismerése mellett én fontos tényezőnek hoznám be az IKT kompetencia fejlődését, amiben nem csak az eszközök konkrét használni tudása van benne, hanem például az e-etikett, vagy a kompetencia affektív tényezői is (érték, attitűd). Ezeket fontosabbnak és nehezebben elsajátíthatónak tartom és a konnektivista kurzusban az eszközhasználat túlmutat a funkciók használatán. Még márciusban írtam egy hasonló témáról bejegyzést, amelyben azt jártam körbe, hogy melyek lehetnek a kurzus „kereszttantervi” kompetenciafejlesztési céljai.
Magasabb szintű önismeretre valóban szert tettem, megismertem a korlátaimat, azt is, hogy képes vagyok blogbejegyzéseket írni, jól-rosszul kommentelni. Az önszabályozó tanulás az ilyen feszes tempójú tanulás során nem tudom, hogy mennyire tud fejlődni.
Amit én még fontosnak tartok kiemelni, az a csoporttársakkal való kapcsolat elmélyülése, a közös kihívás, „megpróbáltatás” úgy érzem, hogy összekovácsolta a szűkebben vett csoportomat. Tartottuk egymásban a lelket, segítettünk egymásnak az információk eljuttatásában, humorral oldottuk a feszültséget.
Ami még nagyon fontos volt a számomra, hogy lehetőségem volt, sőt a kurzus inspirált arra, hogy egy-egy témában elmélyüljek, kifejtsem a véleményemet, tapasztalataimat - a tapasztalatok, vélemények behozására ritkán van lehetőség egy egyetemi képzés keretein belül. Kulcsár Zsolt szavaival élve: meg kell találni az egyensúlyt az olvasás és az írás között, rendszerezni kell a tudásunkat, az információkat, a rendszerezés és a végiggondolás jó eszköze pedig, ha le is írjuk – az igazi tanulást pedig ez jelenti szerintem.
